Regina Saphier: The Tale of the Dictator Who Became a Flower Salesman

Regina Saphier: The tale of the dictator who became a flower salesman (

Regina Saphier: The Tale of the Dictator who Became a Flower Salesman (       Illustration concept by Regina Saphier, Drawing by Rózsa Ferkó Károly


Regina Saphier: The Tale of the Dictator Who Became a Flower Salesman

How unlikely! Right? No dictator ever gave up his or her corrupt power voluntarily. Have you ever wondered why? I did. First, I actually just contemplated good, responsive, inclusive leadership that my country never really experienced. And from there I got to the question: Just what is it about a society as an organism that does not permit healthy leadership? And I ended up with the image of a bodily tissue that can not properly repair itself and if you imagine a country as an organism, the dictator is produced by dysfunctional social tissue. This is why a dictator is a cancer cell, his or her immediate and selfish community is the cancer, and the country is the organism that is dying of cancer. There are dangerous and deadly cancers, and there are milder, more treatable cancers. Orbán and his entourage is colon cancer with no metastases (yet), actually rather preventable if an organism is well informed and takes care of itself, and also curable if someone finds the right surgeon. The North Korean dictator (whoever happens to be in that role at any given time) and his closest people are more of a metastatic, aggressive breast cancer. Much harder to treat and cure. So, dictators are identifiable on a scale. Yet almost all dictators (as all cancers) can be dangerous when untreated or when more social tissue degeneration is possible.

Add the Dunning and Kruger effect (of followers and the dictator for this essay’s sake).
“For a given skill, incompetent people will:
– fail to recognize their own lack of skill
– fail to recognize genuine skill in others
– fail to recognize the extent of their inadequacy
– recognize and acknowledge their own lack of skill, after they are exposed to training for that skill.”

Nouriel Roubini posted a blog regarding the possible fragmented, nationalist dystopian future of the EU if Orbán-omics (illiberal and nationalist state capitalism) spreads across Europe. Orbán is the populist, nationalist authoritarian mini dictator of Hungary (unfortunately there are similar jerks running countries in the EU). He has (or pretends to have) seriously archaic views of gender roles, social values, and economics. Yet, when he “worries” about the safety of Europe, he will say that he wants to “protect values like gender equality”. He will say whatever he thinks he needs to say, depending on his latest vision and depending on the environment. In my opinion Orbán is a classical, ambitious, manipulative sociopath with no remorse.

How are sociopaths* made?

Sociopaths are more common than you would expect (especially among politicians, business people, lawyers and the like). Becoming a sociopath is a typical (mal)adaptive developmental reaction to e.g.: a physically abusive father, and to a massive change in environment and social class that forced him (or her) to experience a lot of humiliation. Orbán is highly ambitious, a calculating risk-taker, superficially charming (according to his equally superficial followers), plus he is manipulative, aggressive, paranoid, delusional, experiences no remorse, does not have much cultural capital, yet he thinks he is always right, believes he is smarter than (almost) anyone else, has a grandiose sense of self, has no insight into the fact that he is a sociopath, uses others as tools, is constantly in a hero pose, does not experience true empathy for others, and is full of narcissism… and now add the constant secret inferiority complex that causes a lot of frustration (he uses metaphors in his political speeches that refer to physically abusive acts and he also spoke as a young man about his father beating him brutally)… he always knows when he is hurt or bothered, but is oblivious to other people’s feelings… (a sociopath is different from a psychopath in that the sociopath is a creation of his or her experiences and environment, while a psychopath is born without empathy and conscience… now that psychopathy can be diagnosed with MRI and genetic testing, I wonder how sociopaths could be spotted with these tests…). Of course I am only theorizing here, I am not a psychiatric professional, and obviously I can’t put dictators in an MRI machine. It is however hard not to see the traits that are used for diagnosis in psychology. Should we not have our politicians tested with objective tools before letting them take control of our national institutions, networks and budgets? Should we not stop psychopaths and sociopaths from ruining our national economy and international country image? (*After I wrote this blog I did more research regarding this personality disorder and I came across the term “acquired psychopathy” instead of “sociopathy”. The major difference between psychopaths and acquired psychopaths is that the latter experience fear and anxiety because their amygdala is functional. I also encountered the term “pro-social psychopath” as opposed to “anti-social psychopath”… plus there are “transient psychopaths”… eg.: some people – when their loved ones are threatened – automatically turn off their empathy towards attackers. Unfortunately, “fearless dominance” that is so typical of born and dangerous psychopaths without anxiety is also very attractive to followers as a perceived leadership trait… During hard times many people unconsciously or consciously gravitate to leaders who are able to pretend to be fearless or are in fact dangerously fearless…)

Notice that young Orbán used to be relatively honest and uninhibited (he says he did not study much, but he is clearly intelligent). In this interview he talks about domestic abuse he experienced and how he would rather be a political science professor, after realizing that he is not a very good football player. He emphasizes that he does not want to be a politician sitting in meetings for 8 hours a day. And yet soon after this he found himself to be an elected official, a member of the Hungarian parliament and today he is a prime minister. So, was he telling the truth about his dream career as a professor, or was he extremely confused about his own aspirations during his mid twenties? (Note: This video keeps disappearing from YouTube… until now I had to add three different links to keep this video available in my blog post! Orbán is clearly trying again and again to erase his liberal self from the web, because it shows that neither his liberal, nor his autocratic self is the truth… he is just an empty role player. He has no core values to build his own moral character. He is very similar to Trump! Did you know that Trump used to be liberal? These types of people will “become” anything to be in a power position.)



Within two decades Orbán went from liberal political youngster studying law, to conservative political football player acting like a politician for economic gain. He does not have any deep and real core values, he is not a person of deep thought and definitely whimsical as a decision maker (note: as a young man he appeared to have European and democratic values… that is no longer the case). I am sure had George Soros known what is going to happen, his scholarship fund would not have supported Orbán’s Oxford studies. Orbán should have been an average football player or university professor we never heard of. Orbán today as a #1 politician is a dangerous product of his environment. Remember, he was the symbol of democratic hope 25 years ago! Apparently, he is not a man of core vales, he is rather a role player. He kind of thinks the country is his estate now. He is now simply playing in another film that suits him according to his own self image. He is a confused cell placed into the wrong bodily tissue and does not know its true and constructive role. This is why Orbán is a cancer cell, his entourage is cancer, and his (untreated) politics is becoming a malignant ideological tumor actively spreading in the EU. In the right tissue he would be a relatively normal and harmless cell. (I will explain this idea in a bit more detail later.) It is important to state: Most people aren’t born to be evil. Only a small percent are born with criminal tendencies. Most people who become criminals or dictators, are growing up with the wrong values and experience distorting events. As with the Dunning and Kruger effect, notice how most maladaptive behaviors have to do with the wrong kind of learning, with trauma, distorted perceptions, fluid and circumstantial morals, lack of objective feedback or the lack of knowledge and insight. This is the road that takes someone from active, inclusive, constructive idealism (humanism) to reactive, exclusive, destructive skepticism (dictatorship) along the full spectrum of human attitudes and perceptions of social realities.

Idealism, realism and skepticism

I have been thinking in writing for a couple of days about idealism, realism and skepticism. Before I share my spontaneous reflections, let me say that I am what I call “an active, inclusive, constructive humanistic idealist”, and at the same time I like to take ideas apart, and put them back together with other, seemingly irrelevant ideas (so in my case “constructive” has a double meaning). It is like playing with idea Lego. Also, it is important to mention that I have never been the member of any political party ever and I am completely without illusions when it comes to party politics.

I share the humanistic values of people like Daphne Koller, Buckminster Fuller and Nikola Tesla. Constructive, visionary leaders with positive attitudes are the true architects of humanity’s future, but it is the collective sum of our best actions, hopes, ideals and ideas that lead to the future we will experience. Nobody in their right mind wants to live in a dark and hopeless, dystopian future. 100% basic realism is for selfish opportunists, for lazy conformists, or for misled people without any imagination. People who hate idealism have the darkest souls and wish for an equally dark future. Their souls are simply broken. (I am not one of them.) Basic, destructive and skeptical realism is for servants of the status quo. This is Orbán’s realm today.

Constructive idealism is for true change makers working with ideas that might look utopian and impossible to the conformist, less imaginative, less creative and less enlightened members of societies. Being an idealist means that you have ideas, ideals, values, aspirations, feelings, intuitions, mental images of a positive and inclusive future that you wish were your reality. When putting your constructive ideas and ideals out there in writing, saying no to personal circumstances that are destroying your positive experiences in life, and opting for actions that open the door to new, more ideal circumstances for you and others: you become an active, constructive idealist in this process. Our minds together create our reality in the future. Be mindful of what you wish for in a dynamic human network of ideas!

The success of your active and constructive idealism does not only depend on you. We live in human networks and ideas are spreading at the speed of light via the internet. The collective level of latent/passive, and active/constructive idealism determines the success of your own idealism.

My new hypothesis

Humanistic, inclusive and constructive idealism in action is the highest and most noble form of futuristic realism in any society.

In my humble opinion, realism is a spectrum, that runs from passive, selfish, misinformed skepticism, to active, informed, complex, constructive and humanistic idealism. Active, constructive and humanistic idealism reminds me of genetics. A constructive idea(l) adds value like a Telomerase … a kind of idea related telomere terminal transferase…. a protein… a reverse transcriptase enzyme. Enlightened idealists produce abstract ideas: catalysts constantly replenishing and extending the information related fibers of the social “fabric”, keeping the social “tissues” healthy and pushing the boundaries of humanity.

When the enlightened and knowledgeable idealists (the most terrifying enemies of rigid, authoritarian and aggressive dictators) are locked up, killed, discouraged, mistreated, unappreciated, economically and politically marginalized, or even forced to leave a country: societies stop improving and begin to age and die, just like humans when Telomeres are no longer replenished by Telomerase enzymes at the end of linear chromosomes. It is a weakened social structure that permits the rise of the dictator in the first place. It is not the rise of the dictator that starts the deterioration. The dictator is the one who will escalate the process.

Dictators are confused cells

Dictators and their immediate human networks are sort of confused cells and cancerous tissues (they want to be bigger, have more and more power, resources and money… often plutocrats in business behave the same way… again, dangerous psychopaths and sociopaths in action… and how many naive people just love them!?). Dictators begin to drain and abuse replenishing-resources of an immune deficient society (or multiple societies) to maintain their own opportunistic and corrupt social “tissues”. When human bodily tissues are not well repaired, or when there is a lack of iron, oxygen or vitamin D, the immune system becomes less efficient, some cells become confused and selfish, tumors grow, angiogenesis and cancer happens. Cells forget their original roles.

Cancer cells can become normal cells again! It’s true!

So, again, cancer happens when a cell forgets its original role, and this “cell dementia” happens because the surrounding tissue is deteriorating. The tissue matrix stops telling the cell what to do. Just like dictators are oblivious to the usually rather obviously bad ends of their dictator peers (the bad judgement is clearly visible right there) and to the bad shape of societies these people torture, cancer cells also don’t care that their selfish behavior is killing the entire organism. Place confused cells into healthy and relevant tissue, and the cells will suddenly remember their original, constructive and healthy roles! Cancer cells become healthy again! I am not making this up, it is true (watch Mina Bissell’s TED talk below). Basically, in rotten social networks the same happens, because the cells (people) don’t get the right information and forget their constructive roles. This is how people become destructive and self serving. This always inevitably leads to some level of collapse of values one way or the other, because the social “tissue” becomes thick, overgrown, rigid and homogeneous in an unhealthy way. The societies that contain them must first die in a way to be able to somehow experience the birth of healthy cells, people, ideals and values. (The operation called “system change” did not help in Hungary. We buried that illusion of change with former President Árpád Göncz recently.)

Here is a scenario that never happens (for a reason):

Unfortunately, in their isolated little bubbles, with their pathological personalities, dictators don’t normally wake up one morning with a new sense of self knowledge and say (I imagine this little sketch written by me, performed by Eddie Izzard on stage): “Oh, I am so sorry, I am a confused “cell”, a dictator person, oh no, and my people, who are dead inside, are not telling me the truth, wow, because I am a narcissistic sociopath with no empathy, oh no… I must do something about this… I will quit being an autocratic jerk and will become a lovely flower and stadium turf seed salesman instead.”

This somehow does not happen. It is how confused and broken these people are. Realistically, questioning their own behavior, or displaying true humility are not part of their repertoire. The stunning part? Everyone would be better off if this could happen, but it can’t. It is based on “social physics”. Yet what often does happen is that such a confused “cell” ends up in a prison cell, when a society’s immune system becomes stronger. It could be ironic that a lawyer becomes a dictator, but actually it isn’t ironic. In fact the legal profession is very popular among sociopaths (and among psychopaths).

The sicker the social tissue, the worse your dictator

Notice: As confused cells are the products of a broken repair system on the “tissue matrix” level, so are dictators products of a broken repair system on the social “tissue matrix” level. Unless you can somehow change the social matrix, you will not see any change in the short term. Orbán is allergic to Syrian refugees and migrants in large numbers because their strong will and determination could actually change the social matrix in Hungary… and he is terrified of that. It is his personal interest to keep things as they are. I personally would welcome Syrians in Hungary (healthy diversity, tolerance and the flow of information leads to prosperity), but I also understand that they would not want to live here. Hungary is mostly an intolerant and backward place (because the social tissue matrix is dysfunctional).

Since Hungary joined the EU, the European Union managed to finance (feed and support) the rise of a social class that is opportunistic, corrupt to the bone, destructive and intolerant (and not just the right, but also most of the left… Gyurcsány avoided becoming the same kind of dictator by falling flat on his political face… he had to learn something from that… of course leaving his office when he failed is also a detail that would never happen to Orbán, because the most important thing for him is power). The problem is, that the social tumors were never completely cut out of this society after the so called system “change”. At the same time the active and constructive humanistic idealists were economically and politically, gradually forced to leave the country after 2004. (Note: I was the only citizen in Hungary at that time who decided to found a pilot project for returning, highly educated Hungarians like me to support social change in this new EU member state. Within a few years the passive-aggressive and corrupt “elite” drained my soul and the entire establishment made me sick, in every sense of the word. One constructive idealist against a monolithic group of destructive, self-serving skeptics. One healthy cell in a sick tissue. There was no healthy way to function in this context. This is why I live and work in internet exile, away from the sick social tissue. I integrated into a global, online context that is much healthier for me. Here I am able to function as a free thinker and blogger. Nobody even attempts to tell me what I can or can not say and I am able to speak my mind freely.) Hungary as a society is dying of a relapse of social cancer, that was (only) believed to be removed over two decades ago. The leadership in power consist of people who are opportunistic, self serving conformists, destructive “realists” without: imagination, inclusive insight, conscience and appropriate knowledge. These people say that women belong into the kitchen, and that women should not participate in politics, because “dirty politics” (made dirty by these sick men in party politics) is “not for the ladies”! The kitchen is for the ladies! And their ladies think it is true! The only policy I appreciate was the banning of smoking in many public spaces. I love that! That is about it… and one bad decision comes after the other.

What is politics anyway?

True politics is about finding a common ground and setting goals in an intelligent, informed way for all members of a society and making responsible decisions about our community budget. Politics today also has to be based on intuitive and well informed futurology. What is happening in most countries today has nothing to do with politics that is in touch with people’s realities and needs. And to return to my original points: healthy and true politics is humanistic, inclusive and constructive idealism in action on a community level… the highest and most noble form of futuristic realism. Without a free and creative group of people at least aiming for a utopian future, modern societies are simply (pardon my French): fucked. I don’t know too many true politicians. The real politicians are well informed, decent, active, constructive, knowledgeable and idealistic civilians (yet pros in their respective fields) who are in touch with their communities and people’s needs and know about sustainable opportunities that their communities need to learn about to live better lives (eg.: Bernadett Szél, Bálint Misetics and Gergely Karácsony are promising examples in Hungary). Remember, healthy tissues tell healthy cells what to do. Even a couple of good people are able to form healthy tissues and networks around a capable human being. (When I set out to start my civic initiative, as a returnee to my native country, it is exactly the healthy social tissue and local network that I did not have.) Healthy social networks provide a healthy environment for people. But it is also important to remember, that at some point, when cells in tissue and people in social networks make a functional comeback, their contributions will make the entire system even healthier and more balanced. This is exactly why citizens are looking for such optimally functioning examples, because around such constructive people often happens to be a healthier social tissue and the possibility for change.

On the party political news you mostly see pseudo politicians (role playing party figures). The real politicians (civilian leaders) are rarely on the news. When they are, it often has to do with the enormous gravity of their idea(l)s in action. This power comes from the synergy of the individual’s vision and the readiness (level) of the networks around him or her, be it a local or a global network. Many amazing idea(l)s fail because the networks are not yet ready enough, not yet soaked by information, knowledge and insight to a certain extent (apathy of the masses in my opinion happens when latent idealism is temporarily frozen due to horrible social circumstances in dying social “tissues”… it means that the juices stopped flowing… interactions are minimal… ideas are not produced). It is often not even the constructive and visible visionary individual who fails. It is often the invisible and intangible network that fails the visionary individual, because members of that society for one reason or other don’t fulfill their right and duty to internalize new and important information and knowledge. Of course dictators love that, it is why the Hungarian state television is unbearable if you are an intelligent global thinker with local insight. It is a bit like being one healthy cell among all the ill ones in unhealthy tissue. Who is going to support you? Nobody! You can only make the change with external support in this case (and post operative rehabilitation will be essential until new values are internalized and institutions change). Unfortunately, it is always the individual who is blamed for the failure, because that is easy. Seeing the big picture requires intelligence, intuition, effort, knowledge, insight, analysis, etc. (Similar cases? For example imagine the talented kid failing because of a bad school. A healthy cell in unhealthy tissue. It is the child who is usually blamed, humiliated or forced to repeat a school year. The child can go to another, much better school where he or she will thrive. Ever been punished for your environment’s failures? It is so common, people don’t even notice.)

In countries like Hungary it was the biggest possible mistake to let the state administer the EU funds. The administration should have been less complicated and funds should have been much more directly available to civil players. Goals should not have been centrally determined, rather local (and real) civil players should have been setting the goals. Because the funds were administered via the government, it is the middle man who benefited (those who were willing to participate in the corrupt games). So, in a way, the EU officials and institutions are guilty of making a huge strategic mistake in this country. And the strategy did not change, so today the EU essentially is financing a new dictator in Hungary, while the social tissues beyond his entourage are drained of nutrients. Giving this corrupt government the same EU financial support in the future is like feeding a cancer patient sugar. An Unconditional Basic Income for all Hungarian citizens would be a healthy, nutrient and fiber rich diet for a survivor.

Sir Ken Robinson says: find your tribe. In addition I say, keep learning to build truly visionary tribes for a better future. Instead of putting all the responsibility on constructive visionary leaders, be mindful of your responsibility as a follower, as part of a network, a tribe, a community and a society, because you are all parts of the tissue matrix of that society. Don’t grow up to be a simple adult. Grow up to be a mindful member of a society. We have different personalities and different opportunities. Think about who you are, what you can do, what you could become, learn as much as you possibly can, and be your best possible self. Don’t be a passive complainer who does not do a thing. Even daydreaming about a better life and getting angry with your boss can lead to a better future for many people, if you speak up.

Remember, dictatorships never last forever because societies are dynamic human systems.

Update: It is February 2017. Apparently some of the social tissue started to show signs of regeneration and some social groups are getting tired, angry and frustrated enough of the situation in Hungary. Perhaps The Momentum Movement could be the group that starts the change we need. The “tissue matrix” (the society) that surrounds “the confused cell” (the autocratic “leader”) is trying to tell the confused individual what to do (and what not to do). Healthy ideals are resurfacing again! Solutions are being offered!

Here is the only acceptable mission for humanity:

Buckminster Fuller's mission



Saphier Regina: Emberi Sejtések az Üvegszilánk Tengerben

Saphier Regina: Emberi Sejtések az Üvegszilánk Tengerben


Megaparsec-ről megaparsec-re, avagy igazán kis lépés az emberiség…

Kritikus, de optimista futurista vagyok, és az utópiákat irányjelzőknek tekintem.

Ez a blog bejegyzés nem az Univerzumról szól, hanem a világnézetemről, de az Univerzumról is megtudhatsz valamit, ha érdekel.

Ars Poetica… pillantás önmagunkra és az életünkre az Univerzumban, a helyi és a Föld-i társadalmunkban, az internet korában, miközben Magyarországon (vagy bárhol) élünk… gondolkodó és érző lények vagyunk… avagy mindenki lehet jobb, ha felemeli a fejét, körülnéz és tudatos emberként él.


Galaxissal a Nárcizmus Ellen

Kiváló lelkigyakorlat az Androméda Galaxist ultra finom felbontásban látni… 2 és fél millió fényévre van (ennyi évig jön onnan ide a fény, ami ugyebár a leggyorsabb dolog az Univerzumban, bár a “téridő” maga tágulhat gyorsabban, mint a fény maximális sebessége, de nem a mi Galaxisunk tárgyi valóságában… mi a Laniakea Supercluster viszonyrendszerében élünk)… Az Androméda Galaxisban sok milliárd naprendszer vanés sok sok sok milliárd ilyen galaxis van az UniverzumbanMinden öntelt, nárcisztikus diktátornak az alábbi videót kellene újra és újra levetíteni, hogy tudják, semmit sem számít az erőlködésük. Semmit a világon. Még annyit sem, mint ez a pont itt: “.” De hogy még “pontosabb” legyek, az egész emberiség erőfeszítései és létezése sem haladja meg az előbb említett pont mértékét az Univerzum léptékében. Nem az ember a porszem, hanem a Föld. Vagy hogy fokozzam, nem a Föld a porszem, hanem a (naprendszernek közepes méretű és galaktikusan mellékes) Naprendszerünk.

Csodás képek… több millió éves fényből… az a sok fényes pötty, mind egy-egy Nap a maga Naprendszerével… bolygókkal és lehetséges életformákkal… szinte lehetetlen, hogy ilyen rengeteg Nap körül ne alakulna ki élet máshol is… és ez csak egy galaxis a megszámlálhatatlanul sokból…


Bevezetés az Univerzum Sokkoló Léptékébe

Az adatokat főleg angol nyelvű wiki oldalakról mazsoláztam ki.

Milky Way (a Tejútrendszer, vagyis a Galaxisunk, melyet még egyetlen ember sem látott kívülről)
Stars: 200–400 billion (magyarul ennyi milliárd, a Napunkhoz hasonló csillag van benne)
Age: 13.2 billion years (kicsit fiatalabb, mint az Univerzum, ami már 13,82 milliárd éves, a tudomány mai állása szerint)

Andromeda Galaxy (az Androméda Galaxis, az egyetlen a Földről szabad szemmel is látható galaxis)
Stars: 1 trillion (magyarul 1 billió csillag van benne)
Age: 9 billion years (“csak” 9 milliárd éves, fiatalabb, mint a Tejútrendszer)

az amerikai billion = magyarul milliárd
az amerikai trillion = magyarul billió; továbbá angolul a tizedes törtek egész és tört részeit ponttal, magyarul vesszővel választjuk el.)

Az Univerzumban a tudomány mai állása szerint 100 milliárd galaxis van… na jó, 2016 óta több mint 1 billióról beszélnek (ez a Látható Univerzumra vonatkozik… az Univerzum sokkal nagyobb, mint a “Látható Univerzum”… bár van, aki máshogy gondolja… de ebbe most nem mennék bele).

Az Univerzum 13,82 milliárd éves. Földünk úgy 4,5 milliárd éves… a Nap néhány milliárd év múlva vörös óriássá fúvódik majd fel, és elnyeli a Földet (majd még később a Nap fehér törpe lesz, stb…). Szóval olyan mindegy, hogy kit hova temetnek (a villanásnyi érzelmi tényezőkön túl), mert idővel mind megyünk vissza az atomi körforgásba… a quantum “levesbe” (… ami ki tudja hány dimenziós?). Mint említettem, 1 billiónál is több galaxis van a Látható/Megfigyelhető Univerzumunkban (ez csak egy becslés, mert lehet, hogy sokkal több)… Ha mindet kivonjuk, az összes anyagot, és csak a “Sötét Anyag” és a “Sötét Energia” marad, az univerzum akkor is ugyanolyan lesz, annyira keveset számít benne 1 billió galaxis anyaga, sok sok sok billiónyi csillagrendszerrel. Az évmilliárdok múlásával az Univerzum-ban található galaxisok annyira eltávolodnak majd egymástól, hogy nem látunk majd át egyikből a másikba… a legtöbb galaxis fénye örökre eltűnik majd a szemünk elől (egész pontosan a műszereink “szeme” elől)… Akik akkoriban élnek, nem tudják majd, hogy a mi időnkben az égbolt tele volt csillagfénnyel… nem tudnak majd nagy léptékű méréseket sem végezni, mert nem lesz minek a vörös eltolódását megmérni (egy távoli galaxis vöröseltolódása azt jelzi, hogy milyen mértékben távolodik… vagyis hogy a tér milyen gyorsan tágul a konkrét galaxis és a Tejút között)… Nem tudjuk, hogy: az Univerzum örökké tágul-e majd, vagy egy nap elkezd összehúzódni, összeesni és/vagy összeomlani…?

Az már biztos, hogy ekkora Univerzumban (ilyen sok Galaxissal, Naprendszerrel, és a hozzájuk rendelt borzalmasan sok bolygóval) kell/kellett legyen szerves, sőt, intelligens élet máshol is, főleg mivel az élet kialakulásának alapvető kvantumos és fraktál alapú mechanizmusai, a kémiai alapanyagok és a fizikai illetve matematikai törvények máshol is jelen kell, hogy legyenek, ha egy ilyen mellékes bolygón jelen voltak és vannak, mint amilyen a Föld.

Ennyivel forog a Föld a saját tengelye körül: 1 674,4 km/h
Ennyivel keringünk a Nap körül: 107 229 km/h
A Napunk (így a Naprendszerünk) sebessége a Galaxisunk közepéhez képest (más számítások szerint ennél is gyorsabb): 720 000 km/h

A Föld Nap körüli sebességét és a Nap-nak a Galaxisunk közepe körüli sebességét egyszer meglepően jól megtippeltem, amikor a legjobb barátom megkérdezte, hogy szerintem mennyi. Az elsőt 100 000 km/h-ra, a másikat kb. 1 millió km/h-ra tippeltem. Milyen furcsa, hogy az ember ilyesmire ráérezhet.

“Mindig is Űrutazáson Vettél Részt, Csak Nem Vetted Észre.”

A Tejútrendszer, vagyis a saját galaxisunk sebessége az Univerzumban (ez nem forgás, hanem haladás a térben): 2 200 000 km/h. Egyszerűen fogalmazva, már régen nem ott vagyunk, ahol megszülettünk, és oda már soha senki sem térhet vissza. Én pl. minimum 820 milliárd km-re vagyok a születésem “helyétől” az Űrben, ha jól számoltam. Gyors vagyok, na! Mind gyorsak vagyunk, csak nem érzékeljük.

Az Univerzum eszeveszett sebességgel tágul. A tér (és ilyenkor mindig a téridő szövetére gondolok) 3 261 633,44 fényévenként, tehát bő 3 millió fényévenként (ami 1 megaparsec-nyi távolság) több mint 270 000 km/h-val tágul… (A Tejútrendszer és az Androméda Galaxis 1 megaparsec-en belül vannak…)

Ha valami már 2 megaparsec-re van, az 2 x 270 000 km/h-val távolodik tőlünk. Ami 10 megaparsec-re van, az már 2,7 millió km/h-val távolodik… nem az anyag, hanem a tér tágul. Ha te ilyen gyors lennél, akkor “elugorhatnál” az Androméda Galaxisba kevesebb, mint egy óra alatt…

Egyszer az egyik családtagom azt a nyilvánvaló tényt ecsetelte, hogy az emberiség jelenleg éppen arra készül, hogy elhagyja a Földet és űrutazásra induljon, más planéták meghódítása céljából, stb. … Mire én ezt válaszoltam: “Mindig is űrutazáson vettél részt, csak nem vetted észre.” Meglepődött és nevetett, ráébredt, hogy így van… pedig még nem is olvasta ezt a blogomat… ha elolvassa, akkor érti majd meg igazán, hogy miről is beszéltem.

A látható univerzum átmérője 93 milliárd fényév vagyis 28 000 megaparsecs (Mpc)… Akkor, ha jól számolom, 270 000 km/h x 14 000 Mpc = 3 780 000 000 km/h… ennyivel távolodnak a legtávolabbi látható objektumok (a sugár értéke elég, mert a Látható Univerzumnak a közepén vagyunk, mivel ez “a mi” Látható Univerzumunk)… A fény max. sebessége 1 080 000 000 km/h légüres térben… Akkor a legtávolabbi látható tér rész három és félszer gyorsabban távolodik tőlünk, mint a fény maximális sebessége, ami felénk közeledik? (Az Űr nagyrészt “Sötét” Anyag és “Sötét” Energia… a tudósok nem tudják, hogy mi is az a “Sötét Anyag” és a “Sötét Energia”… és a kvantum fizika szintjén is elvesztik a fonalat.) A távoli fény ideér, mert az eszeveszetten táguló “téridő” fényévmilliókon át szinte “kipattan alóla”, “elsüvít mellette”…? (Nem állítom, hogy ezt itt 100%-ban értem. Nem tudós vagyok, hanem kíváncsi, de lefogadom, hogy akadnak tudósok, akik ezt szintén nem teljesen értik.) Ráadásul mivel az Univerzum főleg légüres tér, ezért a fény általában a maximális sebességével tud haladni… néha évmilliárdokon át (esetleg hatalmas égitestek gravitációja tudja lelassítani, hogy egy példát említsek). Néha nem 8 perces napfény, hanem mondjuk 8 ezer éves, 8 millió éves vagy 8 milliárd éves fotonok jutnak a szemünkbe… főleg éjjel érzékelhetjük a kis “szakállas” fotonok (nappal a napfény dominál)… és sokszor már régen nem létező csillagok szellemképét közvetítik, egy 8 perces foton frissességével. Persze a 8 perces foton sem 8 perces… mert sokkal hosszabb ideig dolgozta fel magát a Nap felszínének közelébe, hogy aztán útra keljen és pár perc alatt ideérjen a Földre.

100 Éve az Univerzumot még Galaxis Méretűnek Hitték

Pár hónapja valaki azt kérdezte tőlem, hogy “minek a Multiverzum elmélet, hiszen nem elegáns és felesleges”… Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy miért kellene több Bolygó, több Naprendszer vagy több Galaxis… Tudd, hogy alig száz éve még azon vitáztak, hogy az Univerzum akkora-e, mint a Tejútrendszer, vagy sokkal nagyobb? Akkor is volt sok olyan ember, aki szerint “az Univerzum nem lehet nagyobb, mint a Galaxisunk”, és akkor “minek is multi galaktikus elméleteken agyalni”… de ezen már szerencsére túl vagyunk. (Note: Hogy a párhuzamos avagy parallel univerzum elméletet vagy a többszörös avagy multiverzum elméletet tartod feleslegesnek, az teljesen mindegy, mert ötletes, felszabadult, játékos gondolkodás nélkül nem megyünk semmire, anélkül nem lehet felfedezéseket tenni.)

Aki meg azt kérdezi, hogy minek ilyenekkel foglalkozni, az nem tudja, hogy a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, és minden technológiai fejlődés a felfedező és gondolkodó emberek szellemi terméke, akik soha nem állnak meg és mindig kérdéseket tesznek fel, és folyton elképzelnek még ismeretlen lehetőségeket, keresik a bizonyítékokat, az összefüggéseket, a mérési módszereket, a bizonyításokat, és nem ragadnak le a meglévő válaszoknál. Akár meghalni is képesek a tudásért és az igazságért. Az emberiség az ilyen embereket előszeretettel gyilkolta le a fafejű dogmák védelmében, de minimum szívesen gyötrik őket éjjel-nappal valami hétköznapi átlagos butaság, egyoldalúság és tudatlanság mentén. Ma is előszeretettel lehetetlenítik el a haladó, kíváncsi és kreatív gondolkodású embereket, akik képesek mindent feladni, hogy gondolkodhassanak. “Miért nem vágsz fát gondolkodás helyett…?” – kérdezik… vagy: “Ha családod lenne, nem gondolkodnál ennyit.” vagy “Bezzeg, ha csak az önfenntartó pénzkeresésre koncentrálnál, nem gondolkodnál ennyit.” De bizony a gondolkodó ember minden körülmények között elsősorban gondolkodó. Az értelmesebb társadalmak a saját jól felfogott érdekükben támogatják a gondolkodó és másokat tudással fejlesztő polgáraikat, sőt, elcsenik más társadalmak gondolkodásra hajlamos tagjait, ha csak tehetik. Elég kevés ilyen társadalom van… és a magyar társadalom biztosan nem ilyen.

Egy Történet

Alfred Binet, aki a gyerekek szellemi fejlődését vizsgálta, egy nap azt mondta a nőnemű munkatársának, hogy soha sem lesz belőle jó és sikeres szakember, ha férjhez megy és gyerekeket szül. Ez, bár elég rémes megjegyzés egy férfi tudóstól egy nő felé, főleg a gyerekek fejlődését vizsgáló szakembertől… attól még sajnos nem alaptalan meglátás. A bökkenő csak az, hogy ezt Binet bő 100 évvel ezelőtt mondta Franciaországban… ahol akkoriban Marie Curie pl. kétgyerekes és egy db Nobel díjjal rendelkező tudós és özvegy lehetett… de mint tudjuk, ő egészen kivételes eset volt és mellesleg, két hónappal Binet halála után, Franciaországban akadt egy Lengyel nő, akinek két Nobel díjat adtak összesen… vagyis mindent lehetne, csak felvilágosult társadalmi és anyagi támogatás kellene hozzá, ami Marie Curie-nek nem annyira volt, bevándorlóként… de a férjével tudósként már megkapta a támogatást, és később saját jogán is… Ha nem lett volna se férje, se gyereke, de lett volna kellő támogatása, ki tudja, hogy még mi mindent adott volna az emberiségnek!?

Ha egy nő a mai magyar társadalomban nem akar sem valakinek a felesége, sem egy halom gyerek édesanyja lenni (miközben kifejezetten szereti a gyerekeket, a nyitott gondolkodásukat, míg többségükben tönkre nem teszik őket a korlátolt társadalmi elvárásokkal), sem munkahelyi rabszolga nem akar lenni… tehát ha egy nő inkább az Univerzummal, a társadalom vagy az emberi szervezet működésével, vagy éppen egy épület dekoratív ábrázolásával akar foglalkozni, miközben teljesen intézmény (és férj) független, akkor azt a nőt anomáliaként kezelik, a mai napig, és gyakorlatilag nulla az önálló létezésének az esélye. Ez szégyen! Itthon általában 100 éves társadalmi elmaradásban vagyunk.  “Lógunk” a földgolyón, az életünk egy pillanat a végtelenben, és mégis vannak olyan idióták, akik a mai napig foggal-körömmel ragaszkodnak az elavult fogalmakhoz, nézetekhez, és berendezkedéshez, és még ma is megengedik a diktátornak, hogy a társadalom testén élősködjön.

Addig is, vessünk egy további hosszú és elmélyült pillantást Önmagunkra, ebben a végtelen nagy kontextusban.

A Földönkívüliek Valójában “Univerzumon-belüliek”, Mint MI… és Nyakunkon a Gépek Kora… az “MI”… avagy a Mesterséges Intelligencia

Az első (univerzum) “idegen” és (az emberhez képest) intelligens életformát talán éppen mi magunk hozzuk létre a Mesterséges Intelligencia és a Robotika síkján. Ebből is látszik, hogy az Univerzumtól valójában szinte semmi sem idegen, mindennek az alkotó részei ott hevernek szanaszét, mint egy Lego-s dobozban, csak rá kell jönni, hogy mi mire és hova való. Csillagpor vagyunk egy ki tudja pontosan hány dimenziós, száguldó, felfoghatatlan közegben… miközben a kvantum fizika olyan bizarr, hogy a tudósok azon a szinten is hamar elveszítik a “valóság” fonalát… és nem igazán értik… de az eddigi tudásunk is az emberi fantázia eredménye, beleértve az ötletek fokozatos elvetését vagy bizonyítását is. És akkor ha hozzáadod, hogy az atomokban rengeteg az üres tér, és az ember főleg víz és sok tekintetben nem emberi biomassza (minden egyén emberi és nem emberi génállományok összessége… az arányokról még vitatkoznak a tudósok), akkor nehéz megmondani, hogy mi az “ember”. Az is teljesen világos, hogy emberi társadalom, hálózatok, társadalmi szövet nélkül az egyén semmit sem ér. Tehát az is kérdéses, hogy mi az “egyén”?

Egy ember csecsemő, egyedül az erdőben nem cseperedik klasszikus értelemben vett emberré. Nem jut hozzá az emberi társadalom összességében és alrendszereiben tárolt információkhoz. Azok az emberek, akiknek nem tanították meg a beilleszkedés alapvető szabályait, vagy akiknek megtévesztő mintákat mutattak egy lelkileg beteg társadalomban (a lelki betegség valójában testi, fiziológiai betegség, pl. az agy fizikai sérülése, agykémiai folyamatok genetikus vagy epigenetikus zavara… vagyis a beteg társadalomban az emberek alkotják a beteg társadalmi szövetet, ami tovább nyomorítja az egyéneket… folyamatos oda-vissza hatás mellett), vagy azok az emberek, akik idegenkednek a társadalmuk elviselhetetlen, megbetegítő működési zavaraitól, azok nyilván nem tudnak a beteg társadalomban funkcionálni. Hogy lehet ezért valakit hibáztatni? Ha nem megyek bele egy koszos medencébe, akkor miért hibáztatna engem bárki? (Persze szinte mindenki, zsigerből az ilyen embereket hibáztatja, nem magát a visszataszítóan beteg társadalmi szövetet. Vagyis ha nem lenne elég a kirekesztettség paradox érzése, amikor látja a kívülálló, hogy mindenki nyakig merült a rossz közegben, és szapulják, hogy miért nem ugrik már bele, akkor még a kívülállás ténye miatt is megkapja a magáét. Ma már tudjuk, hogy azok a legmagányosabb emberek, akik a legjobban képesek átérezni és észlelni, hogy másokban mi folyik. Egy agresszív közeg egy ilyen embernek szinte fizikailag fáj. Megint mások azt gyanítják, hogy erősebben érzékelik a negatív üzeneteket. Ismerek ilyen embert, nem is egyet. Ha egy mondatban mondok három pozitív és egy negatív dolgot, csak a negatívra emlékeznek. Én nem vagyok magányos, hanem szeretek egyedül lenni. Komoly különbség. Bár nem sír a lelkem az emberi csoportok után, de one-on-one szeretek együtt lenni másokkal. Egyszer egy rajzfilmben láttam két kis figurát, az emberek gondolatainak szagát érzékelték. Emlékszem, hangosan csak annyit mondtam, hogy én is valami ilyesmit érzek. Amikor valakire reagálok, legtöbbször nem a kimondott, hanem a leplezni kívánt gondolataira reagálok. Ezt persze az emberek nem szeretik, illetve engem is megterhel a túl sok információ. Szóval én nem a negatív jelekre, hanem az őszintétlenségre, az indokolatlan bizalmatlanságra, a disszonanciára, a figyelmetlenségre és a tiszteletlenségre reagálok, amiből itthon van bőven. Ugyanakkor nagyon értékelem, ha valaki pozitívan viselkedik. Ez akkor is igaz, ha valaki pozitívan korrigálja a viselkedését.)

Add hozzá a társadalmi folyamatokhoz, hogy ma már azon agyalunk, hogy mi lesz, ha a gépek majd mindent el tudnak végezni helyettünk. A Mesterséges Intelligencia az emberiség szeszélyes teremtménye. Egy-két generáció felnövekedése során elborított minket a technológia… Se azt nem tudjuk, hogy kik vagyunk, se azt, hogy hol vagyunk, se azt, hogy mekkorák vagyunk. Elveszett kis szimbiotikus emlősök vagyunk a végtelen semmiben, ez az igazság. Ehhez képest szinte elviselhetetlen mértékű rálátásunk van a környezetünkre, amivel korábban egyetlen élőlény sem rendelkezett a Földön. A legtöbben leszegett fejjel próbálnak erről nem tudomást venni. Isznak, drogoznak, tárgyakat és pénzt halmoznak, hogy tompítsák a kicsiség és a létezés fájdalmát. Én inkább szembenézek. Szembenézek a Semmivel. Az Űrrel. A Galaxissal. Az Ismeretlennel. Az emberi társadalom felhalmozott és online is elérhető tudásával. Éveken át a személyes halállal és a megsemmisüléssel is szembenéztem, széthúztam egy képzeletbeli függönyt, és belenéztem a halál arcába. A félelem, a rettegés, amit éreztem, borzalmas volt, újra és újra. Megértem azokat, akik ez elől egy nemlétező isten kegyeit vagy a bódulatot keresik. Én nem keresem, pedig sokkal könnyebb lenne. Ugyanakkor éppen most, egy, az élvonalbeli öregedés kutatással és a regeneratív terápiákkal foglalkozó komplex blogon dolgozom (angolul), mert de jó lenne egy kicsit tovább élni a Földön.

Az emberek az itt felsorolt miniatürizáló tények ismerete nélkül is nemlétező istenek kegyeit keresik, hiedelmekbe és babonákba, gondolkodást ellehetetlenítő világnézetekbe menekülnek, a halálfélelem és a megsemmisülés gondolata elől… Mi lesz ha tudatlanságuk és hiedelmeik közepette megtudják, észreveszik, felfogják, hogy még annál is kisebbek és jelentéktelenebbek, mint amit gyanítanak…!?

Ezért kell az embereknek tudást adni, hogy mihamarabb okosabbak lehessünk (összességében)… hogy ezt a kis semmiséget, ami az egyéni élet, harmóniában élhessük le, leszegett fejű kínlódás helyett, és ami felfedezhető, azt felfedezzük magunknak és a jövő emberei számára az Univerzumban (vagy a Multiverzumban). Szerencsére előttünk is éltek felfedezők és gondolkodók. Azt hinni, hogy az élet leélhető egyedül, minden rendszertől függetlenül, az nagy butaság. Minden lélegzetvétellel már rég meghalt emberek kilélegzett részecskéit lélegezzük be… az egész emberiség, és minden ember egy bioszféra része, és az Univerzum része. Mutatok neked egy új perspektívát (magam alkottam, az érthetőség kedvéért): Az úgynevezett “Földönkívüliek” valójában “Univerzumon-belüliek” vagy akár “Galaxison-belüliek”… mint mi (“extraterrestrial” versus “intra-universal” or “intra-galactic”). És persze létezhetnek Univerzumok-közöttiek (inter-universal), de ezek gyaníthatóan még nem mi vagyunk…


Rombolás és Építés

Persze mindig jön egy piti, buta, nárcisztikus, önző, korlátolt, agresszív, szociopata diktátor, aki fontosnak hiszi magát és lerombolja a legnemesebb emberi törekvéseket… (Note: a diktátor általában nem fogja fel, hogy ő egy diktátor, mások viselkedésével indokolja meg a saját rémes tetteit, ahogy sok elmebeteg sem tudja, hogy ő elmebeteg, “bezzeg a  többiek mind annyira gyanúsan viselkednek”.) És ez így megy évezredek óta… de hátha egy nap az emberiség olyan mértékben lesz művelt és gondolkodásra hajlamos, hogy végre nem hagyja majd magát. A birtoklási vágy, a hatalomvágy, a becsvágy, és ezek következményei mind csak szemfényvesztés. A szemlélődés, a gyengédség, az együttérzés, az együttlét, a tanulékonyság, a tudásvágy, a tudásmegosztás, a kíváncsiság, a rácsodálkozás, a kutatás, a felfedezés, a kreativitás… ezek a fontos dolgok.

Itt van két wikipedia link, ezekkel azt szeretném demonstrálni, hogy milyen kevés dolog érhető el magyarul, és milyen sok angolul:útrendszer

Milky Way – 100 billion stars

Univerzális Szemlélet (nem csupán globális rálátás)

Ez a blog bejegyzés, mint láthatod, nem az Univerzumról szól, hanem arról, hogy én hogy látom a világot. Ebből a szemszögből nem tudom úgy látni a világot, ahogy a legtöbben, mert az én élet feladatom az, hogy tanuljak, utazzak, figyeljek, olvassak, gondolkozzak, írjak és szintetizáljak. Ez ebben a társadalomban (itthon) nem sokat ér. Mások arra rendezkedtek be, hogy együtt átvészeljenek valamit, egy zárt korszakot, és félretettek mindent, ami nem szolgálta ezt a folyamatot, és voltak, akik nem adtak fel semmit, amit nem volt mindenképpen muszáj (ha az a valami fontos volt nekik). Én arra rendezkedtem be, hogy megismerjem a világot és írjak róla, miközben jövök-megyek, mert a határok már nem zártak. Ezt a jövés-menést, a tanulást, ahogy az írást is, jelenleg az interneten folytatom. Elmondom, amit gondolok, de senkire sem erőltetem rá a nézeteimet.

Sajnos az agyak itthon még ma is zártak (tisztelet a kivételnek), pedig a tudás ott hever az interneten, ingyen, csak jó kérdéseket kell feltenni, olvasni és gondolkodni kell, és le kell írni vagy el kell mondani valaki másnak, hogy mit tudtunk meg és mire jöttünk rá. Tanulni így lehet a legjobban, és én szeretek tanulni és továbbadni. Sajnos a társadalmi léptékű túlélő póz (amit akkor is fönntartanak az emberek, amikor már nem kellene, mert lelkileg, vagyis fiziológiailag sérültek, és sérült a társadalmi szövet is, melyben élnek… a változáshoz tudatosság, a tudatossághoz tudás, a tudáshoz információ kellene… ez olyan, mint a beteg sejt a beteg testi szövetben… pl. elrákosodik… szóval ez) nem teszi lehetővé az embereknek, hogy kíváncsiak, nyitottak legyenek, hogy kérdezzenek, hogy gondolkozzanak… Ha nem a beszűkülten (és paradox módon) hedonista túlélő póz határozná meg ezt a társadalmat, akkor én sem élnék internet emigrációban. Az interneten lehet nyitott és gondolkodó emberekkel találkozni, de a tartalmaik sajnos nem jutnak el a társadalom széles rétegeihez, mert ők a borzalmas színvonalú köztévéket és kereskedelmi televíziókat nézik.

A gondolkodó és érző “különc” nem hülye, csak nem tud és nem akar úszni a beteg társadalmi beilleszkedési követelmények mocskos üvegszilánk tengerében! Ezt látom, érzem és hallom: “Ha nem vagy pont olyan, mint mi, akkor folyton csipkedünk, piszkálunk, nyaggatunk, megítélünk, hátha végre beledöglesz, hiszen sokkal érzékenyebb vagy, mint mi, akik az üvegszilánkok között is elnavigálunk, mert olyan vastag a testünkön a bőr… Gyötrünk, mert az nekünk titokban jólesik… élvezzük mások szenvedését… Mi vagyunk a “normális” és “jó” emberek… Mi nem akarunk tanulni, mi ugyanolyanok akarunk maradni… Te vagy a hibás, mert gondolkozol és érzel. Hogy mersz gondolkodni, érezni és hogy mered közzétenni a gondolataidat? Hogy mersz nemet mondani a szokásainkra? Mi ehhez tudatlanok, gyávák és lusták vagyunk, akkor is, ha mindenünk megvan, miközben mélységesen féltékenyek vagyunk rád, hogy te képes vagy megtenni és meg is teszed. Mi nem mertük megkockáztatni a magányos és összetett szellemi felfedezés útját, akkor sem, amikor megtehettük volna.”

A másik dráma akkor következik be, amikor piedesztálra emelnek valakit, mert érez, gondolkodik, továbbá személyesen, és széles körben kommunikálja azt, amit gondol vagy érez… Mások (mindig tisztelet a kivételnek) miért hallgatnak, lapítanak, miért nem tesznek ők is valamit, ami előrevisz? Megvan a véleményem az emberekről (hiába vagyok alapvetően idealista és humanista), de úgy gondolom, hogy a jövő nem reménytelen. Kritikus, de optimista futurista vagyok, és az utópiákat irányjelzőknek tekintem. A jelen viszont meglehetősen reménytelennek tűnik. Egyet tehet az intelligens ember, előre néz, a jövőbe és arról beszél, hogy milyen lehet a jövőnk. Ez motivációt ad(hat).

Valahogy így érzem magam a társadalomban, a szemléletemmel. De mindegy… 100 év múlva mind a föld alatt leszünk, akik ma élünk… elporladunk. Persze én is szívesen éreztem volna jobban magam az emberek között, de ez kit érdekel, ez nem az én világom, nekem nem megy ez a felszínes képmutatás. Sose ment. (Note: Hiszem, hogy minden emberben ott van egy sokkal jobb önmaga. Ha a rossz és epigenetikusan átöröklődő emlékeket majd egy nap szelektíven ki lehet törölni, ha egy nap minden ember sokkal műveltebb és egészségesebb lesz, ha mindenkinek lesz alapjövedelme, akkor az egy kellemesebb világ lesz.) Ez ma a “normális” képmutatók és zsigeri manipulátorok világa. Szerencsére vannak nagyon jó pillanataim, önmagammal kifejezetten jóban vagyok, és van, aki szeret, és van kit szeretni. A kíváncsiság tart életben, mert az Univerzum, a természet, az emberi test, különösen az agy és a bélrendszer (a második agyunk), illetve a technológia nagyon érdekesek. Remélem, hogy sikerül valamit átadnom és közben valamire rájönnöm, az emberi közösség részeként, a magam módján.

Ezt én mondom, akiről jóformán mindenki azt hiszi, hogy individualista vagyok:
Az individualizmus, a mai formájában, szemenszedett hazugság. Senki sem létezik önmagában, még a különc sem. A modern társadalmak elidegenedésének következtében beteg közösségek és diszfunkcionális hálózatok alakulnak ki (de nem romantizálnám az elmaradott vagy a korábbi társadalmakat sem)… mindez megnyomorítóan hat az egyénekre. A szervezetünk is hálózatok tömegeiből áll. A testünk az emberi társadalom lokális és globális hálózataiban létezik. A Föld és rajta az emberiség a Laniakea szuperklaszter inter-galaktikus hálózatának része… 100 000 galaxis alkotja és 160 megaparsecs a kiterjedése. Hálózatban működik (szinte) minden, amit használunk… az okos telefon, a tablet, a laptop, a hűtő, a közlekedési lámpa, a villanykörte…

Az ember nem születik univerzális és hálózatos öntudattal. Ezt minden embernek meg kell tanítani, mint a járást, az úszást, a kerékpározást vagy az autóvezetést, a köszönést, a kézmosást vagy a gépelést… A vezetésre lassan semmi szükség nem lesz (bár én szeretek vezetni), úgyhogy autózás közben is lehet majd a világegyetemről és az emberi szervezetről tanulni online… így vagy úgy, de egymástól és végeláthatatlan formákban egymásra utalva tanulunk és létezünk, egy-egy röpke pillanatig, az Univerzum idejének agyzsugorító léptékében.