Regina Saphier: Corrupt Dictatorships Kidnap Societies
Posted: October 22, 2014 Filed under: English Text | Tags: Democracy, Dictatorship, Dictatorships, East Germany, Hungary, Socialism, Sweden, USA, West Germany Leave a commentRegina Saphier: Corrupt Dictatorships Kidnap Societies
Political Systems Are Able to Powerfully Distort Behavior Using the Channels of Peer Pressure and Social Networks: A quick look at corrupt dictatorial socialism, democratic socialism, liberal capitalism… “good” societies… “bad” societies… and my memories of Hungary before 1989…
Stigmatizing Swedes in the US?
The more twenty something Swedish liberals are exposed to a social democracy during childhood the worse their journalistic superficiality when reporting a highly sensitive social topic in a major international magazine while studying in the US?
A fresh study from “The DHYB Institute” * revealed that young liberal democratic Swedish men, especially Columbia graduates interning at The Economist while studying at Harvard are highly likely to write one dimensional and superficial articles. *Note: “The Don’t Hold Your Breath Institute” does not exist, I just made it up to be able to hold up a mirror in front of Simon Hedlin Larsson, Marjorie Deane Intern at The Economist who wrote this unbelievably short, superficial and damaging article about Dan Ariely’s research involving Germans, a dice game and very little amounts of money (note that the word “dice” is still misspelled in the original article, because the editors could not care less… rest assured that valid and constructive criticism is also very unlikely to impact them…):
The Economist
Economics and ethics
Simon Hedlin Larsson: Lying commies
“The more people are exposed to socialism, the worse they behave”
“The authors found that, on average, those who had East German roots cheated twice as much as those who had grown up in West Germany under capitalism.”
When in Rome, do as the Romans do? Are you sure? How did I perceive my own childhood before 1989 in Hungary? How do I perceive the Hungarian society today?
It is not easy for me to write about my experiences under communism, but not for the reasons you would assume. My story is highly atypical, but I feel I need to tell you where I am coming from in every sense of the word. I grew up in Hungary, in Budapest, but I also spent a lot of time in western countries since my childhood (mostly on my own, not with my family and mostly after 1989). A major social conflict I had to endure in Hungary (after I returned in 2002) was that people not only could not put up with my straightforward style, but simply called me an idiot for not participating in the local social cheating games. It is like not eating monkeys in a rainforest when visiting a tribe (that knows everything about monkey eating there is to know). You appear a loser to them, because it is survival that matters to these people and your best qualities mostly don’t mean a thing in their milieu. So, I have my insider experience with “the social jungle” in “Eastern” Europe, and it is not a fun one (not only because I am an eternal outsider in my own motherland, but also because I have never been a big fan of peer pressure and empty goals… plus, I keep having my own opinion and I even dare to voice it).
Surely you would like me to give you an example…
Note: If you don’t want to spend time reading about my childhood memories, skip the next part and scroll down ten paragraphs all the way under this title: “Now back to the article in The Economist”
When I renovated my apartment in Budapest several years ago, it was torture. The main contractor (who came highly recommended by some locals) was surprised when I asked him to sign a contract. I know! How shocking that I would ask for a contract! Right? He brought smoking, drinking, uneducated workers lacking the basic ability to read an architectural drawing (I don’t smoke, I don’t drink, and I am able to read architectural blueprints… so, I am the misfit here… obviously). There were idiots wanting to (secretly) run the electrical wires so that they would cross one another in the wall in a totally irregular and unpredictable way (less wire, more money stays with the contractor)… and they were surprised to learn that this would be life threatening and that doing this was also dishonest. And this is not unusual here (… but wait, is it not possible that this could happen anywhere in the world…? well, in fact it could…).
Also, to the half dozen other contractors’ dismay I asked for invoices when handing over money. People here mostly don’t ask for invoices when renovating their homes. But the most shocking development to them was that a woman would fire them without payment if the work was unacceptable… or when I noticed their dishonesty. That was unusual to them. These people still think that something was wrong with me. Here are my mistakes again: I did not want the workers to smoke and drink in my apartment, I wanted electrical wires to run safely in the wall, I wanted the workers to be able to read blueprints, I wanted contracts, I wanted quality, and I wanted invoices. How horrible of me. I am sure you get the picture. This is the local culture and this happened in the capital, in one of the best districts. These same people would probably be more educated, more intelligent, more diligent, more precise, more respectful, better regulated and managed in Sweden. While personally this was a very painful experience, I am able to see that these people were not born to be evil or stupid, and I know for a fact that it wasn’t socialism that distorted them… the problem is so much more complicated. Socialism was legally over in 1989… yet the social structure and the culture did not become healthier.
When I think of my childhood I don’t remember socialism and I also don’t remember communism…
My mother was in an unlikely position in those days, because she was a homemaker. My father opted for collecting antiques and independence (collecting art is not exactly a group activity you know), instead of an office job (or instead of anything involving superiors). Therefore I didn’t know a thing about people in offices and in factories. The only place that I knew before 1989 was the school system (beyond our home). My parents found ways for themselves to remain outside the system (as much as possible), while letting me endure the school system alone, because there were no other options (at least not to their knowledge). My mother loved school and summer camps as a child, but as an adult she did not mingle much. I was a girl and so I was expected to be girly, to be social and to love school.
I hated my schools in Hungary (in fact as soon as I could I registered as a private student at my high school in 1989 and moved to Austria for a school year on my own to learn German, to go to school in Graz and to work as a nanny… I was only 17), and I never went to summer camps. I’m more like my father, disliking formal schooling… he by the way never set foot in any of my schools in Hungary (he hated schools very much… I did not know that until much later) and he never really noticed how much I suffered from the formal school system (while girls are expected to put up with unbearable things, boys usually stop adjusting and quit… one of the double standards of societies)… We all loved to learn about things that were interesting to us.
At the same time I’m lucky that my parents let me move to Graz alone at a very young age to assume my own responsibilities and explore the world. This was very unusual 25 years ago in Hungary, to complete four years of high school in three years (I had to pass a series of private exams at the end of the third high school year to be able to join my former class for the final year), while also working during the third year, plus going to a vocational school and learning a new language in Graz, Austria. I had the chance to shape my own learning. I wish I had mentors, but no guidance system was in place for my kind of people. All this in fact could have happened to me in the US. I am sure you see that most of my story fits both socialism, democracy and capitalism. Non-conformists struggle with the system everywhere.
What I remember from my childhood in Hungary is that nobody was supposed to speak freely on the phone and people were standing in line for bananas and oranges. We could not travel freely. News and knowledge from the West did not really make it to Hungary. I don’t recall it as a system that shared its goods with me (no redistribution). I remember that during a class reunion (when I was already in my thirties) some of my high school teachers told us stories how they smuggled things across the border (from Austria). I also remember how in high school the old school, conservative teachers and the young, progressive, reformist teachers were yelling at each other. I always knew that I was an outcast in those schools, I just did not know: why? I didn’t yet know just how different my family was… while others grew up with cheap retro furniture and uniformity (everyone had the same kind of cupboards, chairs and tables), I remember antiques, colors, textures and diversity. While many families had no books or a few books, we had lots of books. This is how I remember the times before 1989… I remember the feeling of not really belonging to any social group. Meanwhile, I was surrounded by a society that either really enjoyed camaraderie (those were often either naive, or privileged ones, or people coming from a poor background) or at least diligently pretended to enjoy the system. I understand that most people did not have choices. People were locked into a bizarre, paranoid and isolated society.
As a child I was not aware of much. We lived in a small family bubble. What made me aware was the social and political transition and my own, independent travels beyond Hungary. It was during my teenage years that I found myself suddenly being one of the delegates of a school protest in Hungary when the director fabricated a reason to eliminate the best professor, a liberal history teacher (this was after I returned from Austria). Until that day (right before our high school leaving exams) nobody mentioned that I might be a courageous leader (and little did I care about the risks: high school exams in year four were important parts of the university application process and university entry was artificially limited to a small number of people). I felt that I should be able to stand up for what I believe in without being afraid. This in fact is a very democratic value and I didn’t pick it up in school, that is for sure.
Blissful ignorance
I think one reason for not knowing a thing about my leadership qualities was that I was wholehearted, independent, introverted (with some extroverted qualities that I picked up from my parents) and never subscribed to peer pressure… So, nobody in those days risked to tell me how to become a leader. I lived with the assumption that everyone should be able to think for themselves (it turns out, most people don’t really like to think or lead, most people like to mindlessly follow… but for some reason I think this is changing as more and more people have the opportunity and the ability to learn online). I never came across any acceptable role models either. I did not perceive my teachers as role models to be followed at all. I felt most of them were rather troubled people. Ever since I recognized my own intellectual and leadership qualities I also started to consciously observe and analyze people and their “group think” tendencies. The more I experienced in life, the more I observed the human rituals of leading, following, marriage, religion and politics, the more bizarre human behavior appeared to me. People, I realized, build surreally firm social structures even out of thin air to eliminate their suspicion that life is short and that they are not really important in the universe. People construct importance, positions, ranks, hierarchies and dictatorships, even now that they are able to learn almost anything online for free, can use tools that are a bit more complicated than a stone, should be able to think for themselves and are no longer monkeys on trees. But I know that positive change is also constructed out of “nothing”… because we imagine things and try to realize those ideals. We are an interesting species in the universe. I wish we used our mental powers to create healthy societies that respect people in groups and individually.
Hidden layers that I did not know about at the time, only came to see them later
At my schools, kids with influential parents, who liked to party and went to “elite” summer camps (so much about being equal under communism) were very likely to end up in leadership positions later. The ones willing to serve their groups mindlessly got nurtured, included, rewarded and promoted, especially the extroverted ones. Only decades later did I realize that classes that kids were grouped into by school officials (when kids first entered school) were very often selective based on their parental backgrounds. I can tell you, I have never been in class A in school, because my parents were not in the communist party, were outside of the top ranking leader range and held no offices (nobody in my immediate family held any public or “business related” offices). Those who enjoyed the last decades of the softened socialist dictatorship in Hungary were the ones closest to the fire, receiving the most benefits. If you adjusted, you were fine. If you did not adjust, you had to face a lot of problems and you often encountered invisible roadblocks. The most privileged of the system change era are now the “leaders” of Hungary, no matter what party they are part of. Needless to say: I am still not a party member and will never be one. I hope I managed to show you that I’m not a beneficiary of the past system and I have my critical opinion of this particular society. I also feel that my non-conformist tendencies and my unusual family bubble prevented me from being mentally “kidnapped” by the corrupt socialist dictatorship that surrounded us.
Now back to the article in The Economist
In my informed opinion, the way Simon Hedlin Larsson reported the Ariely research in The Economist is dangerously simplistic and even the original researchers came up with the wrong conclusion in their infinite “wisdom”, because it is not socialism on its own that causes people to cheat, rather it is corrupt socialist dictatorships pretending to be communist that distort people for generations (unless something provides protection, like an unusual family and personality in my case). Also, just one question: Have you done some thinking how likely the capitalists were to do amoral things in former “communist” states? (Perhaps at least twice as likely?) No matter what hypocritical “western” business schools like to teach about avoiding corruption in corrupt markets (I suspect that is impossible to avoid in international business).
While I embraced the system change (I went as far as graduating from Columbia University in New York in 2002), it is hard to ignore the fact that there were no homeless people in the district where I grew up in Budapest before 1989, and now homeless people are part of the landscape. This tragic phenomenon, as well as drug abuse (beyond rampant alcoholism), joblessness, anorexia, morbid obesity, body image issues on a large scale, overt racism, violent crimes, and so on arrived with “morally superior” capitalism. The negative results of “super” morals and attitudes of capitalism: objectified life goals, masses of homeless and jobless outcasts, stress, anxiety and existential fear among the masses. Starved and/or threatened people with limited means were centrally “slenderized” under the dictators of “communism”, and full employment was just a way of storing people in buildings (to stop loitering) while increasing the national debt (to keep up appearances of a “functional communist society”), so people mostly only traded the causes of stress when going from “communism” to “capitalism”… a healthy social structure never followed.
When you combine socialism and democracy, you get Sweden, and I don’t think that people in Sweden are more likely to cheat (I know that Sweden is also a capitalist market economy, but redistribution in Sweden and in the US cannot be compared). Only when you combine socialism and corrupt dictatorships will you get the cheating behavior of East Germans as reported by Ariely and his team. Socialism without corrupt dictatorship does not necessarily distort behavior. Both the researchers and the interning journalist failed to make, explore and emphasize this important distinction. The hidden agenda of the young and politically active journalist is that he hates socialism in Sweden, but he is afraid to say so publicly. He thinks socialism in Sweden makes “undeserving” people dishonest, so he opted for psychological, historical and geographical transference. I am only theorizing here, but might just be right.
Meanwhile in Hungary… today…
Right now the biggest problem of Hungarian society: the phenomenally rotten “elite”. Not only did they keep their past “morality” of “take everything that belongs to the community” (the best example from the early years of the transition is the privatisation process during the nineties… the biggest takers now have their own schools, radio stations, companies and offshore assets… left and right), but they also adopted the locally “new ethics” of capitalism: “the richer you get the better for you”. So now, here is how they think: “Let’s take everything that belongs to the community because the goal is to be rich” (and now the goods and funds include the EU resources too). These people live with the most shocking sense of entitlement, with amazing amounts of ignorance, and don’t know (or don’t want to know) that this is simply wrong. My problem: Just how do you distinguish this from the amazingly amoral and über risky behavior of the western bankers who caused this major economic crisis that the entire world suffered from (and in many places the suffering is not over yet)? We urgently need a new elite, but the members of the old “elite” are suffocating the country.
Sudden and prolonged trauma both go very deep into the psyche
Back to my issues with the above mentioned research and article. If by the end of the 1940s in New York you would have tested German jews who escaped Hitler, and at the same time American jews enjoying the safety of the US from birth, and if you did the same test with the offsprings of these people one generation later, you would have discovered that exposure to a nazi dictatorship resulted in understandable mistrust towards institutions and other people, and this probably resulted in questionable behaviors (that would not be present without the trauma). You could have discovered powerful behavioral differences. The same is true for people exposed to corrupt “communist” dictatorships. Trauma, existential fear, pathological social systems (like dictatorships and autocracies) and wars cause epigenetic changes and so: lasting personality, behavioral, cultural and social changes. The original research had more to say about the reasons and the causes (compared to the short article in The Economist). Unfortunately, the Economist article basically says something like this (I am making this up for demonstration): “Germans in 1944 were twice as likely to appear to be nazis based on a simple test compared to French people” (why not compare the two… they are neighbors in Europe… if we follow the bizarre logic of Ariely). This is how it sounds to me.
The Economist article ends like this: “The study reveals nothing about the nature of the link between socialism and dishonesty. It might be a function of the relative poverty of East Germans, for example. All the same, when it comes to ethics, a capitalist upbringing appears to trump a socialist one.” Says the privileged young journalist from social democratic Sweden who apparently did not really read the research and knows next to nothing about socialism, communism, democracy, corruption, capitalism and the possible combinations of these… he is the naive child who thinks that it is only personal effort in capitalism that makes a difference and “only the lazy never make it”… but this is a delusion. The young journalist failed to display true journalistic talent and missed an opportunity to publish a marvelously intelligent, compassionate, well researched and deeply analytical article in this area. Let us hope that he will learn and change and not let his social bubble isolate him from reality for ever.
It is easier to be honest and correct in a healthier and richer society and the devil is in the details
I wrote in one of my essays (mostly about China, but also about Hungary) in July 2013: “Dictatorships not only brainwash and isolate people, they also distort people on the cellular level for generations. That is a crime against humanity. Outsiders and even privileged insiders usually “somehow” fail to see that. Change makers in these countries are mostly regarded as strange and are powerfully hindered by the conformist masses and by the rotten status quo even after the dictators are long gone.” Regina Saphier: The United States of China (Part 2)
Simon Hedlin Larsson published his article in a major magazine. Imagine an HR pro reading that article and coming up with the sad conclusion that he or she will never hire an “East” German IT professional again because those people are “rumored to be cheaters” (rumored because not many read the original research article and the original article in fact says much more, yet still too little). The way Simon Hedlin Larsson framed this story (“Lying commies” / “The more people are exposed to socialism, the worse they behave”) fuels discrimination and stigmatization, and he failed to express basic empathy with a traumatized “group” that is as diverse as Europe and Asia combined.
The worst Neo-Nazis in Sweden might have better politically correct table manners… I’m assuming (at least these people think that they love Sweden, while the young, liberal, expat intern apparently hates socialist Sweden and is inclined to stigmatize others)… Some of the Swedish extremists are being pushed out of Sweden to fuel extremist right groups in Hungary… in a country with a very fragile social and political immune system… Plus, Hungary wasn’t so lucky financially and economically as the East Germans were… “Communist” Hungary did not have a “Capitalist” Hungary to pour money into the recovering and devastated economy after 1989… Just how “dishonest” would the average Hungarian be during Ariely’s dice game? (I know Hungary was called The Happiest Barrack… but still…) I even give you this assumption: Mr. Larsson quit Sweden because he so powerfully hates the socialist tendencies of his motherland. Mr. Larsson is a big fan of liberal capitalism, and he is probably a democrat. Telling you the truth, I dislike all of the political and social systems discussed in my blog. When I think about options like the “Unconditional Basic Income”, I am thinking about options to restore Basic Human Dignity and let people explore new avenues in their lives. (Regina Saphier: Unconditional Basic Income) I strongly believe that technological abundance, an optimal unconditional basic income, and free online learning will lead to some very important and positive social changes.
Wait! Why are West Germans still cheating in such a simple game?
In the end I ask you, and here I refer back to my example of not devouring primates in the rainforest with the tribe you are visiting: Why are “West” Germans still fond of social “monkey eating” (cheating and lying for no good reason during a meaningless game)? Mostly well adjusted human beings use white lies to keep a healthy social balance, but: Why do people with a high standard of living, high income and no recent trauma caused by a dictator still cheat on a silly game? To me, this is the real question! And this is the kind of irrational behavior that Dan Ariely truly likes to explore. Therefore the right questions are these: How come “average” people are only twice as likely to cheat after so much past suffering and readjustment stress? Is it not possible that the truly irrational behavior happens when people without recent or inherited trauma, and with optimal income still cheat during a meaningless game?
It is simply not true that the original research article does not say a thing about the reasons. On page two and in the “Discussion and Conclusion” section there is an explanation saying that there was extensive scarcity, citizens were constantly observed, followed, interrogated, and freedom of speech was not a viable survival strategy. However, for no good reason the researchers keep saying that it was socialism that resulted in distorted human behavior. Again, in my opinion this is wrong. Socialism without a corrupt dictatorship does not result in lying and cheating. If you grew up in Sweden (like Simon Hedlin Larsson did) where democratic socialism is dominant, you should know this. It is dictatorial socialism or dictatorial anything (mostly) that distorts people… but even more precisely it is corrupt dictatorships that are inherently dishonest. But have you seen how people are distorted by unregulated market economies and capitalism? I have seen the change. Both systems are powerfully distorting, dishonest, and misguided.
Let’s see: Surveyance is present in the US, scarcity is present in African countries, preference for the common good is present in Japan, utopian socialists built the Kibbutz system in Israel. Cubans and North Koreans live in two different kinds of dictatorships (Cuba is now a bit like Hungary was a few decades ago, while North Korea is a bit like former East Germany+The GULag, so N. Korea is much worse).
Look at North Korea and South Korea
There you have it: try to compare the honesty and dishonesty levels in N. and S. Korea. What does an active dictatorship do to people’s morals compared to the hyper competitive capitalist side of the same nation? You will see that those living (or having lived) in the North Korean dictatorship (and perhaps escaped… note: cheating and lying… note: to survive…!) will show a heightened level of motivation for cheating and lying (even the next generation). (Note: Forces that make South Koreans be so extremely suicidal might have some surprising impact on morals… Nothing is black and white…) The difference won’t be related to communism, nor to socialism, and not even to capitalism itself. The difference will show strong correlation with oppression, scarcity, anxiety, shame, alienation, stories of mysteriously vanished relatives and friends, forced labor camps and public executions… in other words powerful and regular stressors… and so with epigenetic changes… even changes in the microbiome… and with differential neurological development… and survival strategies observed within families and in a society. I would never judge a North Korean refugee for his or her understandable paranoia and hardly unlearnable visceral reactions. Would you? I would want to talk about this, I would want North Korean refugees to get help. Of course I would also want to know that people make conscious efforts to overcome the powerful inclination to distort the truth and/or cheat. At the same time those without the traumas need to learn what happened to traumatized people and be as compassionate as possible.
To quote my 2013 article again (Regina Saphier: The United States of China (Part 2)): “… look at citizens in Germany, so close to each other (not apart like the US and China). People in the eastern part are very different from the people in western Germany. Decades of epigenetic changes due to a long era of suffering, fear, stress, anxiety and lack of resources and lack of freedom don’t disappear from one day to the other. At least two generations have to go before people in Germany start to look similar and indistinguishable again.” I called this process in my article “PSCS”: “post-system change syndrome”. If it is easier for you, look at East Germans and North Koreans as victims of a mass kidnapping that lasted for decades. Look at them as former and present day hostages of a politically sociopathological system. Don’t be sorry for them, don’t discriminate, don’t judge, rather learn to ask: “What happened to you?” Learn to be compassionate and listen. (You might also like to read Part 1: Regina Saphier: The United States of China)
Conclusion
It was not primarily the economic context that impacted East Germans’ honesty. It was rather the corrupt political layer that impacted the culture (note: I am sure not everyone internalized this culture). If you have a political leadership that is not corrupt, you have a completely different game (Singapore is supposed to be one of the least corrupt countries with a strong economy and it does utilize elements of a dictatorial system). Composing the wrong hypothesis in this case is similar to comparing a rich kid who lives in a well to do neighborhood and a poor kid who lives in a poor neighborhood and ignoring the fact that the poor kid experienced domestic violence, as did his or her parents, while the rich kid and his or her family did not. First, I only assumed that The Economist simply permitted a young journalist to be the five year old running around with scissors in a supermarket, but while this is true, at the same time the researchers simply came up with the wrong hypothesis or the wrong conclusion, and were negligent in their analysis. Look what happens when research based on a misguided and superficially defined hypothesis ends up in the hands of a badly mentored Economist intern. (Who financed the study by the way? What was the purpose?)
There is a reason why I stopped reading The Economist many years ago. I also find it dishonest that the articles appear without the names of the authors. I only know the name of this author because he used to be my first degree connection on LinkedIn (until he noticed my open criticism… after that he simply deleted me… how “convenient”… but not my loss actually). I publish with my full name everywhere. Who is dishonest now? The woman with a face and a name who grew up in a former “communist” state (while it fell apart), or the international magazine publishers with capitalist backgrounds and their faceless and nameless writers?
Sweden’s democratic socialism does not make one dishonest (if you have the right culture). East Germany’s corrupt dictatorial socialism did distort people (without the right culture), while it pretended to be communist. But hey, what do I know, I’m just an independent thinker and blogger taking the time to actually think and write about the world we live in.
Tomorrow is the 58th anniversary of the Hungarian uprising that happened in 1956. Warning: Hungary today shows signs of a corrupt dictatorship in the making. The fact that the leaders of the past did not go away and the leaders of the present got their power during the global economic crisis makes this a very dangerous situation on the eastern edge of the European Union in a poor country with a very thin layer of European culture, a high number of people living in the underclass, while members of the middle class, the upper class and intellectuals (left and right) are migrating to richer and much more developed countries. The European Union must stop giving free money to the corrupt Hungarian leadership in the form of EU grants. It is imperative for the EU to introduce the Unconditional Basic Income on a European level in member states like Hungary to give the freedom of choice and power to the citizens to be able to free themselves from the corrupt leaders and to live an honest and productive life. The money is there, only the channels of distribution must be changed. We don’t want to go back in time. We want to go forward, face the future with optimism and build a healthier culture.
Blogs written by Regina Saphier that you might like:
Share this:
Regina Saphier: Unconditional Basic Income
Posted: April 22, 2014 Filed under: English Text | Tags: Coursera, EU, European Union, GNI, Gross National Income, Hungary, Tenure, Thomas Paine, UBI, Unconditional Basic Income 4 Comments
Regina SAPHIER: Unconditional Basic Income (exclusive infographic by Károly Ferkó RÓZSA)
Most people think that income should be work based. At the same time most people don’t feel annoyed by most work being done for free? In fact the majority of work is voluntary and unpaid. Most income today is NOT work based, rather it is transferred income (eg.: redistributed tax money or family support). I believe it is a huge mistake to assume that income should be directly work related in developed countries. By redistributing the available funds (parts of the national budget), we could provide people with an Unconditional Basic Income or UBI if we created a smart plan in Hungary. Our Gross National Income (GNI) per capita per year is only around 9000 Euros, on the border line between developing and developed countries. (I feel that GNI is highly relevant here, this is why I am introducing this term in my essay.) That means we can work with 750 Euros per month per capita (9000 Euros divided by 12 months), and we should not give more to one person. However, anything below 500 Euros would not be a Basic Income that permits people to aim to join the middle class. Keep that in mind. And don’t worry, most people would still work, because people usually want more, it is human nature. So, we would not run out of consumers paying VAT, we would still have entrepreneurs building companies and employing people who when earning more (beyond the UBI) would also spend more and pay taxes. The money cycle would be faster and not slower, because people could try new things, and more citizens would start small businesses. In turn our per capita GNI would increase, and the UBI could be gradually increased.
Gross National Income (GNI) in US dollars per capita per year (source: World Bank)
Unconditional Basic Income (UBI) was mentioned during the last election in Hungary (“Feltétel Nélküli Alapjövedelem”) and many people assumed that it was a new thing. No it is not a new idea, and no it was not invented in Hungary. I have been preparing a blog post about UBI for a while (meaning I let my subconscious work on it on its own), long before it was used in the election (by the way Thomas Paine proposed it first, over 200 years ago in the US), and now it is time for me to publish my random musings regarding UBI. I am a strong supporter of UBI, by the way. The key idea of UBI is that everyone, from small baby to old lady would get UBI even when not working, and work permits people to earn beyond the UBI. Here is what I think (I am trying to be clear to everyone so I am working with examples to explain how I see the idea).
The End of Tenure “Paralysis”: Extended, More Efficient Intellectual Competition
Imagine the US where tenure is a university professor’s dream. You get tenure and you are set for life. Now compared to the millions studying via Coursera globally for free, there are only a handful of tenured professors. When you have tenure, you can theoretically do “whatever” you want as long as your work fits the academic framework and criteria, so you are intellectually free to create, nobody can kick you out. This unfortunately often leads to loss of creativity, because you have to compete less. When you review negative arguments against Unconditional Basic Income, it is often stated by naysayers that giving everyone a basic living allowance for a dignified life without having to work would make them universally lazy. Others say that UBI would make us all more creative. Now the fact is that some tenured professors become prolific researchers, writers and teachers. Others however get lazy. Let’s see the psychology of this problem. The first type who remains diligent has inner motivation and gets into flow via intellectual accomplishments. For that person work is fun, a source of mental wellbeing. The safety of tenure makes them even more creative. Those people who get lazy after becoming tenured probably never had inner motivation, external incentives were pushing them toward tenure, like family expectations, peer competition, fame, or prestige… These people stop producing quality, original work when tenure “hits” them, because their work was not fulfilling emotionally. This does not mean that these people are inherently unable to enjoy work, it only means that they are doing the wrong kind of work (often for the wrong kind of reason).
What is the major difference between tenured professors and people getting Unconditional Basic Income?
The competition does not go away when you get UBI! Let’s imagine why this would result in revolution even in Academia… We live in the age of citizen science. You can discover galaxies from your couch online while on UBI. You can publish in open source online journals. You can also study astronomy for free via Coursera. Now you see if you discover 365 new galaxies during your “innerly motivated, constantly learning, self starter” lifetime as a citizen scientist while living on UBI and a tenured professor only discovers 36.5 galaxies during his or her lifetime, that gets noticed after a while on a high level. So, UBI would bring back competition even in the tenured professor’s life when his or her motivational source is external or these people would be able to change careers by requesting UBI and leaving their unfulfilling academic jobs. Right now many tenured professors feel that they invested so much time and effort into their tenure that they are unable to quit. UBI would give them the freedom to try something else. This would be good for everyone involved due to completely flexible professional mobility.
The Immigrant in New York, The Intellectual in Budapest
An immigrant in New York often has no choices. He or she emigrated from his or her country because in the country of origin there were no opportunities and the atmosphere was suffocating. People who need to integrate into a new culture most of the time have no choices, must do anything that looks doable for money. Not ideal. A person who does not emigrate from the same country and lives in internal exile has enormous financial difficulties while attempting to produce intellectual work on a global level. What if both had Unconditional Basic Income? None of these diligent and enterprising people would have to endure major humiliation, stress and could have choices and options. Imagine the amazing creativity that would follow! (Again, if you wish to become rich, you would still have to work.)
Many would not have to emigrate in the first place and when not emigrating these people could keep focusing on dignified intellectual and social activities. Would not have to hide in their own homes because of the crippling financial vacuum. It is draining when people keep asking what you do, and how you earn money… This is what defines you: your income generating work and your income itself. Unfortunately, not your knowledge, not your humanity, not what you can do, not what you are able to create. If you have fantastic education and no job, you are nobody. If you have a job, but no work based income, you are again nobody. If you have a job and income, but no title and status, you are nobody, no matter how smart, intelligent and productive you are in some other way. This is a terrible mentality. People will judge you, and not know that two third of work in societies is unpaid, and the majority of people don’t live on directly work related income, rather receive transfer income from the state or their own families.
People Have Different Needs
Some argue, that people have different needs and abilities. I agree. Others say let’s leave everyone alone the very same way instead of supporting most people the same way, because they believe in the free market that governs itself. I believe that free markets see profits only. But who is focusing on the social elements, on well being, on justice? In my opinion the Earth belongs to all of us, and the results of our efforts should not end up in a select few people’s bank accounts. Redistribution is the only morally acceptable choice and it must be expected of the super rich for the health of all communities.
People do have different needs, but people also have different levels of network complexity around them, different cognitive abilities, different cultures, different levels of health, different family and educational backgrounds, different creative abilities and so on. Leaving people alone in a market economy disregards the importance and impact of where the individual is within the local and the global social network. Different emotional, cognitive, social, financial needs and levels are part of the issue. One writer made fun of the new Maslow pyramid, where wifi is the most fundamental need. Of course food, water, shelter and safety are most important. But what if I told you that you can not provide these to millions of people without digital access to digital global microwork on an individual level? See? I hate to witness when white academic males argue from their limited and well served point of view (tenured thinking with no tenure in Hungary). Your reality is not my reality. I keep improving and writing even without a penny of employment related income. To me this is normal. I wish from time to time that I had UBI, because I could have more options with my creativity. If you are against UBI, you wish I did not have options. I wish you too had the option to move on from your isolated academic world for example … UBI would be marvelously useful for people with bubble thinking too.
Homelessness and UBI
Homeless people could rent a room and could purchase food and basic services… No more homelessness, no more begging, no more slave like conditions, no more public health crisis from this source. I think this speaks for itself.
The Economy
The problem is: Hungary does not have the economy, the oil, the service or IT industry that could possibly support an optimal basic income to every citizen to lift them up into the middle class. We would not be able to provide 300 000 Ft for every citizen every month (approximately 1000 Euros when I publish this blog post). It is also true that Hungary is not a huge country, and does not have over 300 million citizens creating a strong market economy like the US, neither are we wealthy Switzerland with a high-tech economy and a small population of 8 million. No. We are a small market with a language nobody else speaks on Earth, we are poor in EU terms, we have no oil or gas like Norway (the little gas we have should stay where it is to protect the environment), and there are 10 million citizens (of which approximately 500 000 expats live abroad in more developed countries).
Getting Creative with UBI
Therefore I believe that the solution should be planned on an EU level, in combination with many other solutions (free online education via Coursera, global online digital work and the like). I would argue that we need an “opt in” Unconditional Basic Income in Hungary and I would combine it with tax free startup opportunities and tax free online global digital work opportunities. I would add Massive Open Online Courses (MOOCs) to the mix for free quality higher education. If you can make a living online you might not opt into the UBI program or you might transfer your UBI to someone else. If you are able to start a global business you would only take UBI as long as you don’t generate a good income. Make UBI need based, voluntary and bureaucracy free. I mean, if I had to fill in a form online stating my name, gender, age, location, education level, and volunteer activities, I could get an algorithm tell me how much UBI I could get and the software could ask me: Do you feel the personal need at this time to opt into the UBI program? And if I hit YES, I would start getting the monthly UBI, no other questions asked. However when I have a well paying job, I personally would like to have the independent option to either stop the payment on my own, or transfer my portion to a given person I wish to support. Alternatively unclaimed UBI could accumulate for each person as a saving, and it could be inherited from family members, or it could be invested safely. Richer people could divert payment based on perceived need to others. However, I would limit that personal transfer on both sides. I could only transfer my portion to 10 other people, and I could only receive transfer from only 10 people (this could help start a high profile NGO with other people, by redistributing UBI). Non-profits could also get UBI transfer payments from individuals to support the staffing of a worthy NGO.
Looking at the UBI from an EU Point of View
From an EU point of view, spending money on people’s UBI and supporting online global work and startups makes more sense than pumping senselessly spent EU development money into a country of paralyzed citizens (paralyzed by the stress of systems change, corruption, joblessness, and a hopeless “elite”). If richer countries don’t want the economic crisis fuelled nationalism to spread from poor EU countries, an EU level UBI would be enormously liberating and healing. I am telling you, Hungary and its citizens were punished on three different occasions during the last 70 years: after WW II, during communism, and recently during the misguided system change (that did not really change the system).
Capitalism only works on a large market among ideal circumstances. So, either be a large country, or be part of a large market (like the EU). Small markets isolated by language barriers, with limited exportable goods and services don’t work well unless there is a special income source, like oil. Even in rich Scandinavia the film industry only works by combining the resources and the audiences of each Scandinavian country. Hungary does not have that kind of cooperation with its neighboring countries because culturally these countries don’t identify with one another and their languages are very different. Teaching people English and teaching them how to make money globally makes more sense than forcing them to cooperate with geographical neighbors.
Should we be Optimistic about UBI?
There is a book on optimism bias (look up the TED talk if you have no time for the book). People tend to be unrealistically optimistic about personal risks or success. If people had realistic assessments of their real outcomes, most would never start families or businesses. They tend to see large scale, long term changes in darker color (I think). This is why people are afraid of social changes and innovation, like UBI. I am optimistic when I look at the digital opportunities that this new era brings on a large scale.
It was possible to provide hundreds of millions of people globally with many free digital services in such a short time… within 10-15 years… (like Google, Gmail, G+, Facebook, LinkedIn, Coursera, edX, TED and so on). Therefore it must be possible to provide livelihood, housing, clothing, education, even work, etc… When community resources are available, access to these services does not depend on your employment, nor on your personal income. These community resources are Unconditional Basic Services if you like. These services are financed the same way as UBI should be financed. I think we are already in the process. Leila’s Samasource is an excellent example of the economic spillover impact of digital businesses. Samasource provides digital microwork to people in Africa and the US.
So, would you prefer to live in a Kibbutz? Or would you prefer to get Unconditional Basic Income (UBI) and live anywhere you like? Anywhere… and I mean wherever you like… That might be possible in the very distant future, but not today, at least not in Hungary. Let’s take UBI to the global level in the distant future. Especially interesting now that we know: Hungarian expats are sending home hundreds of millions of USD per year… I believe that UBI would open up new opportunities for people who are doing meaningless jobs to sustain themselves day in and day out. You might find that it would slow migration. Existential fear or lack of opportunities are very limiting, and people migrate to overcome those limitations. We need more social mobility locally and probably less economic migration. People could learn online, draw, sing, teach, dance, write, start small business, work online, cooperate with others, build community resources, volunteer, use open source templates and systems, and stop worrying about sustaining their families and having to save them from poverty (because even your kids and your partner would get UBI). People could start using indiegogo, kickstarter, Patreon, Elance, oDesk, Amazon and similar services to earn money.
There is this educational story… the boss is asking: Ok, I should train these people, but what if someone is leaving after I invest in his or her development? Can I afford that? And his advisor says: Can you afford not to train people? Obviously, if you want a better outcome, you need to train your people, you must invest in people.
The same is true for UBI in my humble opinion. Would you rather have the lazy ones work for you for your money directly, with no results, or would you prefer to have them stay at home but not be without any income? You could hire those who are willing to work in spite of their UBI. In my opinion more people could figure out their own strengths and place in the world, and become more productive and satisfied. And add the aforementioned optimism bias. Imagine: no worries, you have UBI, more freedom, social mobility, opportunity to grow and optimism, while you can afford the internet or to travel to the big city to find a job (and have the money to travel home when there is no job for you). This plan looks good to me. Perhaps even the one who looked really lazy in one position could learn freely and be brilliant at something else, somewhere else.
So, how much?
I strongly disagree with the 50 000 Ft UBI level that one political party proposed in Hungary. 50 000 might be enough for an uneducated older person (who never travels) in a village with a small garden where produce is available at home and where a well is used to water vegetables and fruits, and where people are bartering goods and services, but this is subsistence level. Unless you move city dwelling intellectuals to villages, you have to calculate with at least 150 000 Fts (approximately 500 Euros today) for the highly educated, because rent is high, utilities and food cost a lot in the capital (where most of them live). You also want that intellectual to go out and see people if possible. If you can not afford to sit in a tea house with people, to go see a theater play, or occasionally eat out, you become completely isolated.
National and EU based Unconditional Basic Income (NUBI and UBIE)
Since VAT would be an ideal source of UBI, we need people to go out and spend, as well as we need people to pay UBI taxes when they have excess income beyond the UBI. Therefore differentiation is critical in a poor country, where education levels and living expenses are very different within the population, and where the state budget is very limited. Plus, I believe it is morally wrong to give UBI to the super rich unless someone for some reason suddenly does not have any income. For example due to family bankruptcy… it is possible to have a large estate and suddenly be without any cash after a major illness (or illnesses) in the family for example… if your estate does not sell and you have no cash flow and no savings, you are in huge trouble… so you should get UBI. However, if someone has 1 billion in the bank, why give them 150 000 Fts per months? No need for that.
On average I would say 100 000 Ft UBI should be spent on one adult. This is doable even within the Hungarian economy. What is not doable is an EU living standard. For that there should be an EU UBI Extension Fund on an EU level for each country introducing the National UBI (or NUBI). Remember the GNI? The Gross National Income per capita per year is limiting the possibilities in Hungary below 750 Euros per month in my opinion… and I also wrote that UBI should be above 500 Euros to support the entry into the middle class. So, let’s say, you get exactly 150 000 Fts NUBI (from your country) and another 150 000 Fts of UBIE (from the EU), if you are a highly educated middle aged person who does a lot of volunteer work in the community. You can also work for money and earn even more, or you can spend all your time volunteering, studying, or you can write, teach, whatever you like.
Update (September 08. 2016):
On the first link there is a UBI chart and in the article there is a link to an interactive UBI calculator chart (the second link below) that was published in 2016.
Basic income calculator shows policy’s feasibility
http://basicincome.org/news/2016/08/oecd-basic-income-calculator-shows-policys-feasibility/
The original and interactive The Economist chart (with the full list of countries analysed):
Universal basic income in the OECD
http://www.economist.com/blogs/graphicdetail/2016/06/daily-chart-1
The interactive calculator chart (originally created and published by The Economist Data Team) calculates with a 4 500 USD UBI per year for each Hungarian citizen at least and it also makes state budget predictions for the UBI at higher amounts. This UBI range supports my calculations in my 2014 UBI blog, the one that you are reading right now (and does not support the much lower Hungarian civic suggestions regarding the local UBI). 4 500 USD would be just a bit over 100 000 Ft per citizen per month today.
I believe that the UBI idea needs to be planned and introduced on an EU (UBIE) level while considering and incorporating the National UBI plans or programs. There is a UBIE initiative in the EU, but I don’t know the details of their proposal. It could even consolidate nationalism, via a narrative that aims to support people who wish to move back to their country of origin. Give them UBIE+NUBI (calculated based on citizenship and education levels) and those people will go home. It is even possible that people with high UBI (from richer countries with high NUBI) would migrate to low NUBI countries within the EU because their purchasing power would permit them a more fulfilling lifestyle there. This would stop emigration in poorer countries and would perhaps start a new kind of economic migration from west to east, plus add cultural development and understanding to the mix.
The UBI could be transferred anywhere within the EU, automatically. If you live in Paris, but you have a hungarian citizenship, you get your NUBI from Hungary in Paris, as well as your UBIE from the EU. If you are french and you live at Lake Balaton, you get your french NUBI in Hungary, as well as your UBIE from the EU. Both sums are adjusted to your citizenship and are extended with the UBIE from the EU. It might be interesting to give incentives for moving home to a less advantaged country, or for migrating from a more advantaged one to a less advantaged one. I would not permit the automatic, central, mass transfer of the UBIE beyond the EU, and I would also limit the central transfer of the NUBI to the specific country unless the EU citizen has an address in another EU country… but if you get it in Budapest and travel to Australia and spend it there, that is your call. The restriction really makes a difference because it’s ok if a few thousand spend it overseas, but it is not ok, if hundreds of thousands do that automatically. We want to finance wellbeing within the EU with our funds. (Of course all of this is just brainstorming and up for discussion.)
I know that pension funds are being drained by the ageing population, and middle aged people of today might not have any pension at all 20-30 years from now. However, when you have the choice of working meaningfully or getting your UBI no matter how old you are, no matter where you are in the EU, in a more productive and more relaxed society UBI would eliminate the pension tension too. Millions of people get stuck in positions because they fear to lose the job, and so lose the pension and the benefits. If you could forget about this fear, would you not start your own business or do freelance work even at 50? Of course you would. And how about free online learning? That is also possible. When you think of wealthy families you take it for granted that their offspring are rich too, because they are part of the family. When you think of UBI think of your country as an extended tribal family. If the “national tribal community” has the means, the only morally acceptable way to go is to redistribute the family wealth in a smart way. Even if yours is not the richest country, it is indeed located in the EU and has more economic power than most countries in Africa.
When I see the argument that people should not get UBI because it would mean nobody would do the horrible jobs… I get really angry… because this kind of thinking hides this kind of attitude: An elitist jerk is sitting in his comfortable chair and thinks, “lets keep people dependent and needy so that somebody would do the shitty jobs that …”… well, that the elitist jerk would never do even for a lot of money… This is the slave keeper attitude. Let’s keep them poor and uneducated… Horrible attitude, in my humble opinion! Here is the thing: let machines do those low level jobs. Let technology companies solve the problem of automatic waste collection (already possible) and selection for example. And let the poor learn and live with dignity (yes those people are able to learn and deserve dignity).
The Community is Supporting and Respecting You, and so In Return it is Only Natural to Support and Respect the Community
Giving people an Unconditional Basic Income does NOT take away their basic need for self worth, the motivation to serve or to lead, to create, to grow, or to go places! Crippling poverty, an economy waiting to be reinvented, a corrupt and superficial elite waiting to be replaced are the things that limit lives, NOT an Unconditional Basic Income! Create the conditions, the education, the culture for community service. Send the message that yes, now you do not have to struggle, but every job that is necessary (and that can not yet be done by technology alone) must be done by people and work it out. It is a matter of cooperation, communication, planning and a sense of community. The community is supporting and respecting you, and so in return it is only natural to support and respect the community.
UBI and Abuse Prevention
Before I close my UBI essay, here is a key idea that is very close to my heart. Children and abused women need independent income and savings and UBI would give them just that. In Hungary thousands of children are experiencing hunger. Others have to put up with abuse and have nowhere to go. Many children and women run away to escape family abuse only to find themselves prostituted because they have no income. UBI would eliminate a lot of suffering and dependency. And many abusive men might just feel less workplace and family pressure and many would never ever reach the point of losing it in the first place… if those men had UBI. The abuser is often the one being abused by someone else, for example by the employer. UBI based independence would bring the opposite of unhealthy dependency and laziness. It would lead to healthy independence, cooperation, actions, innovation and creativity.
Use this on Facebook to Demonstrate YOUR Support for UBI
Conclusion
Soon (and it is already happening) technology is going to replace so many jobs and produce so much profit that you won’t be able to afford not to give the jobless billions an Unconditional Basic Income to avoid major uprising. Machines, robots, computer algorithms will do more and more of the jobs, even the ones that were considered highly human, like writing (there are articles on the web right now that were written by an algorithm), driving (there are self driving cars being successfully tested on roads), teaching (one professor teaching over 100 000 people via Coursera globally is now a reality), caretaking (there are robots in Japan that lift people up from the floor), medical evaluation (there are algorithms being developed for this purpose), and things like that. Trust me, once even the male intellectual middle class starts to notice the end of work and work based income as we know it, UBI will become very popular. Because we need to survive on something, and we need to do something with our brains, while somehow being part of society. The process is not possible without labor and income innovation. Here is another blog post by me introducing Samasource and global microwork. And here is another post by me about online learning, MOOCs and Coursera.
If you think that having financial safety reduces creative urges, just ask well to do teenagers doing free online translations, or voluntarily participating in community efforts. Yes, true, there are lazy rich teens too, but the problem is never the fulfillment of their basic needs. Rather it is the lack of family and teacher attention, lack of culture and lack of healthy community (that destroys their motivation). When we start giving people UBI, we need to start community building and education for a healthier, more responsible society as well. We need new attitudes with the new opportunities. We need people to pay taxes, to learn and remain active.
Today there are already new attitudes, that created the sharing economy, good games, crowdfunding, Massive Open Online Courses for free on the Ivy League level globally, 3D printing, personal fabrication, automation, robotics, artificial intelligence, big data, social networks, social media, peer content, citizen science, online jobs… we are in the middle of social and economic change already. We need to research and plan how individual human existence can be continuously financed in this “future in the making” that we never experienced before as a species. The answer is Unconditional Basic Income. The “how” is country and budget dependent. The key question is not: Should we introduce it? The key questions are: How and when to introduce this new form of income? And of course if you want to earn more money, you can and should work beyond getting your Unconditional Basic Income. So, the motivation to get ahead is still there. Healthy competition is good for the economy. UBI is good for society. Income security is good for the individual, but we need to build Unconditional Basic Culture to provide people with meaning. If you don’t have to work, you can still live a meaningful life if you are able to set intelligent goals and reach them.
Note: There is another poll below. Please, be so kind and answer my UBI related questions (this one is multiple choice and I want to see how readers think after having read my blog post). Thank you for reading and adding your opinion below.
Written by Regina Saphier
Related articles
- Regina Saphier: Unconditional Basic Income (virtualhumanism.wordpress.com)
- Regina Saphier: Futuristically Speaking (virtualhumanism.wordpress.com)
- Regina Saphier: Gross National Income… “DEVELOPING” and “DEVELOPED” Countries… and COURSERA (mycourserablog.wordpress.com)
- Regina Saphier: Weapons of Mass Construction: Leila Janah’s Samasource (virtualhumanism.wordpress.com)
Share this:
Saphier Regina: Az Én Évszázada – The Century of the Self
Posted: April 8, 2014 Filed under: English Video, Magyar Szövegek | Tags: Anna Freud, Century of the Self, Edward Bernays, Hungary, Robert Reich, Sigmund Freud, United States 1 CommentSaphier Regina: Az Én Évszázada – The Century of the Self
Eredeti blog szöveg (a szolgáltató megszűnése miatt részben elveszett írás): kedd 2009. április 21. 10:10:00
Update (az elveszett szöveg egyik mentett verziója, minimálisan frissítve): kedd 2014. április 08. 12:22:00
Utolsó update: 2020. Február 15. (Apró javítások, finomítások.)
Miről is szól a “Century of the Self” című négy részes dokumentum film? (The Century of the Self, BBC, 2002, sorozat, 4 x 60 perc) Kinek, mit mutat meg, amit eddig nem tudott… Nekem azt, ahogy Freud elméleteit átvette az USA-ban élő unokaöccse, Edward Bernays. Ennek az eszköznek a birtokában, kimosta az emberek agyát, a vágyaik kielégítése mentén. Ez az amerikai Public Relations (PR). Ezt már tudtam.
Majd ugyanezt a PR módszert vette át Hitler (ezt nem tudtam), csak nem az üzleti életben, hanem a politikában… Vagyis Hitler, éppen Freud lélektani tudását, majd Freud unokaöccsének PR módszerét használta eszközként, a zsidók ellen… Mivel nem volt mivel kielégíteni a vágyakat, az árukat felváltotta a haza szolgálatának fogalma (ugye milyen ismerős ez ma Magyarországon…?). Ez annak a története, hogy milyen módon alapozta meg Freud (öntudatlanul) a zsidók, és így saját maga, huszadik századi üldöztetését.
Később, Sigmund Freud agyon analizált lánya, Anna Freud, éppen azért dolgozta ki az amerikai társadalomra generalizált lélektani elméleteit, hogy Hitler ördögi borzalmai ne ismétlődhessenek meg, vagyis hogy legyen az egyéneknek olyan eszköze, amivel úrrá lesznek tudatalatti vágyaikon (tehát nem élik ki, hanem uralják, vagy elnyomják). Ez az elmélet is rosszul sült el, de erről majd később. Mindenesetre, tanulságos, hogy az amerikai állam, az ilyen jellegű terápiák és oktatási módszerek kidolgozásának és művelésének érdekében, míg a vállalatok, az eladásnövelés lélektanának jobb megismerése érdekében: dotálták az amerikai egyetemek mentálhigiénés kutatásait és intézeteit. Hatalmas összegeket költöttek két egymásnak ellentmondó impulzus társadalmi általánosítására. Ki tudja, hogy mekkora szenvedést okozott és okoz még ma is ez azoknak, akik gyanútlan áldozatai lettek ennek a komplex agymosásnak. Talán ennek lehet a következménye, hogy a csillogó női divatlapokban, az egyik reklám luxus édességet, a másik fogyókúrát, a harmadik életvezetési tanácsadást, a negyedik pedig anorexiásokra méretezett ruhadarabokat reklámoz.
Elnyomni, vagy nem elnyomni, ez itt a kérdés. Mi, itt az EU keleti szélén, nagy dózisban és hirtelen kaptuk ezt az agymosási hullámot. Ez látszik is a társadalmunk állapotán. Véleményem szerint, a műveletlen és felkészületlen tömegekkel ilyen módon bánni bűn, mert olyan tudást használnak fel ellenük, mellyel ők maguk nem rendelkeznek, de amit ők maguk segítettek egészen apró részletekbe menően kidolgozni (pl. fókuszcsoportok, lásd lejjebb).
A film bemutatja, hogy a „PR”, és egy pszichoanalitikus, Ernest Dichter, úgynevezett „fókuszcsoport” módszerének lett Clinton, és később Blair is, a haszonélvezője, vagyis úgy választották újra Clintont, hogy a bizonytalan választók vágyait vizsgálták (nem csak statisztikai, hanem lélektani módszerekkel, kérdőívekkel, és kifejezetten megrendelésre). Clinton ezeket a talált választói vágyakat lovagolta meg. Freudi pszichoanalízis a politikában. Később Blair is ezt a módszert használta, csak ő el is hitte, amit mondott (pusztán lemásolták a kétségbeesett Clinton kampány kérdőíves módszerét, mert működni látszott). A két politikus, tehát, csak azt mondta, amit a tömeg, a fókuszcsoportok és kérdőívek tanúsága alapján, hallani akart. Ennek a morálisan erősen megkérdőjelezhető kampány módszernek, az ad rossz alapot, hogy az emberek nem mindig arra vágynak, amire valójában szükség van… és így, pl. idővel, az angol vasutak tragikus állapotba kerültek, mert a vonat nem jelent meg az elsődleges vágyak között, de amint leromlott a hálózat állapota, azonnal a politikusok szemére vetették.
Robert Reich-vel értek egyet (akinek lánytestvére, egy alkalommal, 2002-ben, kölcsönadta nekem Northampton-i lakását, ami nagyon rendes volt tőle, és a családjuk emberséges vonásait mutatja). Robert szerint, aki egy ideig Clinton munkaügyi minisztere volt, nincs mandátuma annak a politikusnak, aki irracionális vágyteljesítő. Bill azt válaszolta neki, hogy ha nem választják újra, akkor semmit sem tud majd megvalósítani. Robert Reich ezért sem folytatta politikai pályafutását, és Clinton személyisége láthatóan megsínylette saját kétségbeesett lépését. Mindig is azon a véleményen voltam, hogy a tömegdemokrácia torz jelenség, még a legjobb oktatási rendszerekben képzett tömegekkel sem működik, hiszen humanista racionalista döntéseket kellene hozni, amihez hatalmas interdiszciplináris tudás, rendszerismeret, és érettség kellene, minden egyes egyénnek. Ez a tömegeket képező egyének 90%-ában nem lelhető fel, még akkor sem, ha sokan közülük diplomások. Hiszem, hogy a választások, sehol és soha nem a racionális problémák körül dőlnek el, ugyanis az ember alapvetően (akár egyénként, akár tömegben) nem racionális lény. Obama esetében sem a racionalitás volt a döntő, hanem az ügyes kampány, és a VÁLTOZÁS VÁGYÁNAK becézgetése.
Magyarországon 2014-ben az Európával szembeni általános csalódottság és a kisebbrendűségi érzés volt tömegesen meglovagolható egy gazdaságilag teljesen lerohasztott és hihetetlen mértékben kiszolgáltatott és elmaradott országban. Az emberek arra szavaztak többen, aki azt mondta, amit hallani akartak, akkor is, ha az nem igaz. A magyar állampolgárok többsége nem sokat tud arról, hogy mi folyik a világban, mert nem tudnak nyelveket és többségük bugyuta dolgokra használja az internetet. A jobboldal és a baloldal egyaránt szégyellheti magát.
Lényegében, a sorozat annak története, hogy hogyan befolyásolta a Freud család híres vagy hírhedt tehetsége, a XX. század történetét (és mint látjuk, a hatás még nem halt el), és ennek különös képviselője Anna Freud, aki örök életére szűz maradt, miután a saját apja analizálta őt (a lány korábban mániákusan önkielégített, depressziós volt, és táplálkozási zavarai is voltak). Miért van olyan érzésem, hogy ez a helyzet út volt a lelki, életre szóló pokolba? Egyik végletből a másikba. Anna Freud, egyik rokona szerint, meglehetősen rideg személy benyomását keltette (felnőttként). Egy életre elnyomta az összes szexuális impulzusát, az apai módszerek következtében, és annak elméletei szolgálatában. Híres terapeutaként egy elvált milliárdos nő négy gyerekén (is) vizsgálta, hogy majdan milyen módszerekkel befolyásolhatná “jó” irányba, a(z amerikai) társadalmat. Elméleteire és tanácsaira alapozva, a CIA nemzeti módszert dolgozott ki, hogy hogyan kell az embereket a normakövetésre tanítani, hogy el tudják nyomni a tudatalatti, ”nem kívánatos” vágyaikat. Miközben Edward Bernays, Sigmund Freud unokaöccse, éppen ezen vágyak felkorbácsolása, manipulatív, tömeges legitimálása, szinte joggá formálása mentén adta el a cigarettát, az autókat, a ruhákat, mindent, az átlagembereknek…
Magas szinten, kétirányú agymosás folyt. A cégek azt harsogták, hogy éld ki a vágyaidat, az állam pedig azt suttogta éjjel és nappal, hogy fojtsátok el a vágyaitokat. Mitől is depressziós ma az amerikaiak jelentős hányada? Anna Freud még akkor sem látta be, hogy valami nem stimmel a vágyelnyomó elméleteivel, amikor felnőttként, az egyik ”minta gyerek” a négyből alkoholbetegségben meghalt, egy másik pedig, éppen Freud londoni házában lett öngyilkos, egy Anna Freuddal folytatott pszichoanalízis program során… A kísérletező, torz, saját érzelmi, indulati gyökereitől elszakított, bal féltekés, analitikus ”emberszeretet” következménye lett volna mindez? Véleményem szerint igen.
Meg kell jegyezni, hogy Edward Bernays nem kedvelte az embereket, csak nagy tömegeket tudott szakmailag ”kezelni”, és soha nem hitt a demokráciában. Szociopata (vagy talán pszichopata) volt, nulla empátiával. Szkepszise azon az alapon nyugodott, amit az emberekről Freud munkái alapján megtudott, és amivel az orruknál fogva vezette őket. Bernays lánya szerint, elég nyomasztó volt egy olyan apa, aki mindenkit folyton lehülyézett. Az ilyen apák mosolygó vagy vicsorgó depressziós szörnyetegek, akik a másik ember, pl. saját gyermekük vagy feleségük önbecsülésének folytonos, kitartó, életre szóló rombolásával tartják fönn saját labilis önbizalmukat (ezek inkább a szociopaták és a nárcisztikus emberek… a pszichopaták általában nem szoronganak és nem befolyásolja őket mások véleménye… számukra az emberek csak eszközök). Ahelyett, hogy felépítenék gyermekük vagy társuk lelkét, inkább minden nap igyekeznek rombolni azt, és ez gyakran perverz kielégülést okoz nekik. Véleményem szerint (a tudomány mai állása szerint) az ilyen ember egyszerűen menthetetlen elmebeteg és nagy ívben el kell kerülni. Mivel mindenkit lenéz, ezért soha sem kér segítséget, hogy szemléletén és viselkedésén változtatni tudjon. Esete gyakorlatilag reménytelen és rettenetesen veszélyes.
Wilhelm Reich (róla később írok… nincs köze a Clinton kabinetben szolgált Robert Reich-hez) lánya szerint nagyon sok jót nem várhatunk egy olyan nőtől, mint Anna Freud, aki aszexuálissá vált az apja által folytatott analízis során. A gyermek lélektant meghatározó nő gyermektelen maradt, az általa soha nevén nem nevezett apai trauma hatására. Ezt nem győzöm hangsúlyozni, mert ez borzalmas konstelláció. Anna Freud gyakorlatilag egy lelki nyomorék volt, aki lelkileg pusztította a társadalmat, a közösség legsérülékenyebb, legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb tagjainak körében. Gyerekek agymosása, egy téveszme rendszer mentén, országos szinten… Én nem értem azokat az embereket, akik tisztelik Sigmund Freudot és a lányát. Az apa egy emberekkel játszadozó szörnyeteg volt, és lánya, Anna Freud határozta meg a fejlett világ gyermekpszichiátriáját, és valószínűleg elképzelhetetlen károkat okozott, emberek millióinak (munkásságának nyilván vannak pozitívumai is, de örökösi és nemzetközi szaktekintély hatalmánál fogva, mind apja szellemi hagyatékát, mind saját image-át, kizárólag pozitív színben tüntette fel, hiszen minden publikáción szigorúan rajta tartotta a szemét). S. Freud elfordult az emberektől, idős korára. Nekünk pedig Freudtól kell elfordulni.
A. Freud egyfajta kompenzáló emberszeretet érdekében, örökre elnyomta női impulzusainak többségét, elsőként apja művének, majd mások gyermekeinek “szolgálatában”. Bernays azon az alapon kivitelezte, az üzleti élet minden területére kiterjedő, cinikusan manipulatív terveit, hogy a tömegeket valahogy kordában kell tartani, és ez legjobban úgy érhető el, ha azt hiszik, hogy szabadok, és elérhetik álmaikat, beteljesíthetik vágyaikat. A fogyasztás majd leköti őket, a vállalatok tulajdonosai meg jól keresnek. Bernays jelmondata, ha jobban belegondolunk, ez: A fogyasztás szabaddá tesz! (Hát nem döbbenetes!?) Anna Freud jelmondata: A szabadság nem cél, alkalmazkodj mindenáron, és nyomd el ősi és emberi impulzusaidat. Mindkét elképzelést kétes sikerre vitték.
A szükségletek korát felváltotta a vágyak kora, és ennek alapjait Freud és Bernays fektette le. Freud adta az elméletet, Bernays pedig etikátlanul és gátlástalanul átvitte ezeket az üzleti gyakorlatba. Ennek isszuk ma is a levét, pedig ez a story a XX. század húszas éveiben indult el. Mind Bernays, mind Anna Freud, a tömegek kontrollálásával foglalkoztak.
Azok, akik szembeszegültek a nagy hatalommal rendelkező Anna Freuddal, mint pl. Wilhelm Reich, egyszerűen kegyvesztetté váltak (W. Reich köztudottan megőrült, egész élete és traumái predesztinálták erre és végül börtönben halt meg, álmában). Anna Freud kritikusai, azt vallották, hogy nem az egyén impulzusai a bűnösek, hanem éppen a társadalom az, ami rosszra készteti őket, és ettől kell az egyénnek megszabadulni, ezektől a rákényszerített társadalmi erőktől, befolyástól. A hálózatkutatás korában már tudható, hogy ez sok tekintetben nagyon igaz. Vagyis a kívülről indukált vágyak helyett (amiket Bernays és követői mesterségesen generáltak, az általános emberi vágyak, és az üzletemberek eladás növelési vágyai mentén), a ”valódi én” belső impulzusait, és vágyait kell feltárni, és megélni. Csakhogy “a valódi én” a társadalmi közeg hatására alakul ki. Ha beteg a társadalom, ha rossz értékrend szerint működik, akkor az egyén is beteg lesz. Egy egészséges társadalomban, ugyanaz a személy nagy valószínűséggel egészséges lenne.
Azon nem vagyok meglepődve, hogy milyenfajta ”lélektunkolás”, lélekszikkasztás folyt a korai pszichiáterek zárt ajtói mögött, és hogy ez a tendencia hogyan ment át a média csatornáin, és egyéb csatornákon. Azokat a szélsőséges módszereket, melyekkel kontrollálják a tömeget, vagy felszabadítják az individuumot, legjobban egy amerikai zárda esete példázza: kísérlet gyanánt, apácákon próbáltak ki individualizáló pszichiátriai csoport módszereket. Tömören: a vége az lett, hogy megszűnt a zárda.
Az egyformaságra kényszerített nők egy csapásra egyéniségek lettek. Kérdés, hogy amikor kikerültek a zárdából: Jobb lett nekik? Mert kikerülve vásárlók, fogyasztók, tömeg, és újra agy-mosott emberek lettek, csak másképp. A vásárlás szabadsága, nem lehet az ember optimális szabadsága. Ugyanakkor van-e olyan, hogy szabad akarat? Kétséges, hiszen az ember társadalmi organizmus. Maga az emberiség, összességében, egyfajta élőlény a Földön (az Univerzumban… vagy a Multiverzumban). Az egyén, a társadalom kényszerei közé szorult, és kiüresedett. Mindene megvan, vagy éppen azt hiszi, hogy semmije, és ettől olyan boldogtalan. Egyénként magára maradt. Fogyasztóvá redukálták, aki azt hiszi, hogy a termékek egyénisége megmutatására szolgálnak. Pedig a termékek arra szolgálnak, hogy a befektetők még nagyobb jachtokat vehessenek maguknak.
A termékek dömpingje, nem a vásárlók, hanem a befektetők vágyteljesítését szolgálják, és vannak bőven olyan írók, akik beleláttak a felső tízezer, vagy a felső 1% kiüresedett mindennapjaiba, és meg is mutatták azt. Jómagam is belenézhettem, amikor pl. az egyetemi képzés részeként csoport terápiába jártam egy híres manhattani terapeutához. Az átlagember el sem tudja képzelni, hogy micsoda sekélyesség, sznobizmus, és lelki nyomor jellemzi a manhattani gazdagokat. 12 alkalmat ültem végig, totális kívülállóként, külföldi diákként, de tudtam, hogy ezek az emberek immár közel hét éve voltak eme konkrét terapeutának, jól fizető, nyomorult foglyai (én fogolynak láttam őket). Bunuel filmjeiben vannak ilyen karakterek.
Hogyan értelmezhető, a (freudi) pszichoanalízis tanulságain alapuló, PR és politikai kommunikáció, a hazai viszonyok között?
Ez itt a leglepusztultabb, legcinikusabb, legelvakultabb, leggusztustalanabb eladási kommunikáció: a politikai PR. Még akkor is cinikus és undorító a reklám, a product placement, a plakát kampány, a bújtatott reklámot hordozó állcikk, ha különben magasan képzett emberek hozzák a kapcsolódó döntéseket. Ugyanakkor magasan képzett, intelligens, és egyben morálisan fejlett és szikla szilárd ember nem megy reklámszakembernek. Valamelyik komponens biztosan hiányzik: műveltség, érzelmi intelligencia, de főleg a morális érzék… és ez nagy baj. Reklám szakembernek az megy, aki nagyot akar kaszálni, nem az, aki szereti az embereket. Gyanítom, hogy éppen ilyen emberek mennek politikusnak is, tisztelet a kivételnek. A legcinikusabb, legsorvadtabb, legüresebb emberek, akiket nem zavar, hogy haszontalan, káros, felesleges dolgokat tukmálnak rá elmagányosodott, eladósodott, műveletlen, önismereti szempontból éretlen, és hiszékeny emberekre.
Ezért semmi jót nem tudok mondani a hazai PR-ról. A hazai PR, reklám és hirdetési piac nagyrészt nem a tájékoztatásról, hanem az átverésről szól, és ez a politikára is igaz, ha jobb, ha baloldali az a kampány. Nincs valódi alternatíva, mert egy-egy tudatalatti vágycsoport, vagy vágy mátrix mentén rendeződtek el a választók, ahogy az USA-ban is. Nincs mérvadó, tartalmas, és érett alternatíva. Aki nem szavaz, az szavaz ma igazán…? Ha az emberek nem lennének hiszékenyek, el sem mennének a szavazóurnákig. Személy szerint örülök, hogy az USA-ban Obama nyert (anno, kétszer is), és rá szavaztam volna, ha amerikai lennék, mert nekem is van vágymátrixom, ami mentén valamennyire képes vagyok a nagy társadalmi csoportokhoz viszonyulni. Alkalmazkodni nem, de viszonyulni igen. Ugyanakkor itthon, senkit nem látok a politikában, akihez legalább „viszonyulni” akarnék. A rendszerváltás óta, egy kivételével minden hazai választáson megjelentem és szavaztam, de soha nem éreztem, hogy az érdekeimet képviselik. Civilként volt alkalmam közelebbről megismerni a hazai politikusokat, és még a valamennyire szimpatikus ember is korrupt politikus volt… Nekem ez nem hiányzik.
The Century of the Self… ezek jutottak eszembe a dokumentumfilmről… mely film, természetesen, önmagában is manipulált PR. Kiragadja a rendező szándékai mentén azt, ami a legjobban kirajzolja a rendező fejében összeállt eredeti és speciális történelmi látképet, Sigmund Freud-tól, Edward Bernays-en át, Anna Freud-ig, Hitlertől, Clintonon át, Blair-ig. Az egyén tudatalatti folyamataitól, a mesterségesen felkorbácsolt vágyak kiélésén át, a kavargó vágyak spártai elnyomásáig. Az eladástól, a kiirtáson át, a kiüresedésig. Döbbenetes évszázad van mögöttünk. A film a zavarodott “self & ego” története. A sorozat minden híres emberi oszlopa tehetséges, befolyásos és súlyosan sérült. Engem személy szerint, Anna Freud személyiségtorzulása taglóz le legjobban. Merje nekem valaki azt mondani, hogy jól mennek dolgaink. Őt egy férfi tette tönkre. Egy életre. Ki tudja, hogy ő hány pácienst, állampolgárt, és kollégát tett tönkre?
Amit az emberek keresnek, az Önmaguk, de ”önmagunk” nem megfogható entitás, nem lehet megvenni. Önmagunk egy koncepció, egy érzés, amikor egy egészséges közösség egészségesen működő részének érezzük magunkat, vagy amikor magányunk alkotással telik meg, és áramlatban vagyunk. Önmagunk a tanulás és alkotás állandó folyamata. Bármit is alkotunk önszántunkból, a ne árts parancsszavával, kreatívan, és jókor, az örömet okoz. Ha nem így (vagy egyáltalán nem) alkothatunk, akkor elveszünk. Ha azonban megfelelő módon létezhetünk, akkor megleszünk.
A filmsorozat angol nyelven itt tekinthető meg (watch the BBC series in English on this link below):
Share this:
Saphier Regina: A Nők meg a “Startup” Ápolás Művészete
Posted: October 23, 2013 Filed under: English Audio, Magyar Szövegek | Tags: Coursera, Daphne Koller, Dick Costolo, Hungary, Internet Archive, Marie Curie, New York Times, Nobel Prize, Prezi, San Francisco, Sheryl Sandberg, Silicon Valley, Twitter, Vivek Wadhwa Leave a commentFor English speakers I have a self made audio behind the English title here (38 mins 36 secs): Women and the Art of Startup Maintenance This is my first podcast, so please be patient with me. If something is unclear, have a quick look at the Hungarian text for names, titles, images and links for example. I used the free resources of The Internet Archive in San Francisco, in the US to offer you an online streaming opportunity.
Saphier Regina: A Nők meg a “Startup” Ápolás Művészete
Tartalom
Magyar Billentyűt Ragadtam → Az egyetlen ember, akinek két Nobel-t adtak, két külön szakterületen: Marie → Néhány Gondolat a Tesztoszteronról → A “Gazella” Program Négy Nyertese (anyagi helyzetük, honlapjaik, és a nők helyzete a cégek felső vezetői rétegében) → Prezi, Szellemi Tőke, Vándorlás és Szexizmus → Daphne Startup-ja: Coursera → Sheryl és a Malőr → Mire Jó a Szakemberek Vándorlása? → Péter és a Férfi Önérdek → Kigolyózott Nők → Vezetés, Cégek, Nők, Inkubátorok és Gyorsítók → Releváns cikkek
Magyar Billentyűt Ragadtam
Évek óta nem írtam magyarul blogot (a TED és Coursera blogjaimat rendszeresen angolul írom, mert a célközönségem globális), de most a téma megköveteli, hogy magyarul fogalmazzam meg a gondolataimat (jó lenne, ha minden magyar tudna angolul, de sajnos nem ez a helyzet). Nagy cirkusz van a “Szilícium Völgyben”, Vivek Wadhwa “Silicon Valley’s Anti-Social Network” címmel a Twitter CEO-jával folytatott nyilvános online vitájáról írt. A lényeg az, hogy az egyik férfi (Vivek), azzal vádolja a másik férfit (Dick Costolo-t), hogy annak nem érdeke, hogy több nő legyen “A Völgy” cégeinek felső vezetői között, és azt állítja, hogy ez társadalom-, piac és profit (tehát befektető) ellenes hozzáállás. Igaza van, de én közben azt is látom, hogy két becsvágyó pasi a nőkről vitázik, a nők feje felett, miközben valójában mindkettő azzal van elfoglalva, hogy nekik mindenképpen jó legyen. Vivek pl. el akarja adni a témába vágó könyvét, világos, hogy nekimegy egy jól látható CEO-nak, aki különben gyaníthatóan valóban egy hím-soviniszta, elitista, “harvardista”, “völgyista”, fehér férfi. Nagyot néznénk, ha pl. indiai nő lenne, aki mondjuk nem a Harvardra járt. Még nagyon sok dolga akad a kisebbségek és a nők, illetve a nem pofátlan (értsd, nem önző, nem erőszakos, hanem empatikus, önvizsgálatra képes) férfiak érdekeit védő, a társadalom sokféleségének fontossága mellett érvelő csendes és hangos csoportoknak.
Az egyetlen ember, akinek két Nobel-t adtak, két külön szakterületen: Marie
Azoknak, akik szerint a nők másodrendű emberek és csak arra jók, hogy gyereket szüljenek, itt egy kis info: A Nobel Díj-at eddig csak négy embernek ítélték meg kétszer, de közöttük is csak egy ember volt, aki két tudományterületen is megkapta: egy nő! Pár éve olvastam Maria Salomea Skłodowska-Curie egyik életrajzát, amelyiket lánya, a 2007-ben, 102 éves korában elhunyt újságíró és zongoraművész, Ève Denise Curie Labouisse írt.
Az a rész különösen megmaradt bennem, hogy Marie reggel rendszeresen feltette főni a levest, és otthagyta a lángon, elment otthonról, hogy a laboratóriumában dolgozhasson a férjével… remélte, hogy nem ég le a házuk, és lesz ebéd. Pierre Curie, Marie férje soha nem tett fel levest, nem szült két gyereket, és “csak” egy Nobelt kapott, mielőtt egy lovaskocsi halálra gázolta. Érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha nem Marie-nak (a szorgalmas, rendkívül tehetséges, és kétségtelenül mazochista lengyel bevándorlónak) kell feltennie a levest, és ha nem lett volna elvárás vagy társadalmi kényszer, hogy feleség és anya legyen. Lehet, hogy három Nobel Díjat kapott volna? (Marie az első Nobelt még férjével közösen, de a második Noble-t már évekkel a férje halála után kapta, önállóan.) Mellesleg a másik lányuk, Irène Joliot-Curie is Nobel díjas lett (a férjével közösen). Persze a nőknek nem a Nobel a cél. A nőknek az a cél, hogy egyenrangú emberi lényekként kezeljék őket a férfiak.
Néhány Gondolat a Tesztoszteronról
Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk férfiakról és nőkről, szerintem érdemes egy pillantást vetni az egyik legfontosabb hormonra, az egyik olyan tényezőre, ami nagyon is megkülönbözteti a nőket és a férfiakat. Egy kérdés: Tudta-e az olvasó, hogy az agresszió és a normális motiváció (nem egyetlen, de az) egyik legfontosabb alaphormonja a tesztoszteron? Ezt lehet, hogy tudta. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a vérben, tehát a szérumban található normál tesztoszteron intervallumok esetében az “egészséges” nők és az “egészséges” férfiak laborleletein nincs a két “normál” halmaznak metszete: a nőknél a normál intervallum felső (!) határa valahol 2 nmol/L alatt van (ez a nőknek, a saját komplex hormonális profiljuk alapján, más egyéb hormonokkal karöltve, elég a normális motiváció fönntartásához, de nem véletlen, hogy kevésbé hajlamosak az agresszióra), míg a férfiak esetében az alsó normál érték kb. 10 nmol/L felett kezdődik, és 30 nmol/L körül van a férfiak egészséges felső határértéke. Tehát az “elférfiasodó” nők és az “elnőiesedő” férfiak valahol 2 nmol/L és 10 nmol/L között szinte külön gender, avagy társadalmi nemi halmazokat képeznek (és ők speciális diszkriminatív, korlátolt viselkedésekkel találják magukat szemben). Érdekesség: ha egy nőnek tesztoszteront adnak, eltárgyiasul a szexualitása és agresszívabb lesz, míg ha egy férfinak annyira leesik a tesztoszteron szintje, hogy már a normális női szintet közelíti, akkor teljesen motiválatlan és apatikus lesz (míg megközelítőleg hasonlóan alacsony tesztoszteron szinttel egy nő teljesen normális és stabil érzelmi állapotban lenne, alkotna, sportolna, élné az életét).
Ugyanakkor a kiemelkedő intellektuális képességeket mérő teszteknek bizony van közös halmaza az egészséges nők és férfiak esetében. A nők oktatásának elterjedése mára oda vezetett, hogy a nők intelligencia szint átlaga immár meghaladja a férfiakét. Az is köztudott, hogy a mostani fiatalok mérhető intelligencia hányadosa, a fejlett társadalmakban meghaladja szüleik és nagyszüleik intelligencia hányadosát (miközben az USA-ban, egyelőre felderítetlen okból a férfiak átlagos tesztoszteron szintje folyamatosan csökken… képzeljük el a kevésbé intelligens, de agresszívebb apák, és lényegesen intelligensebb, de sokkal passzívabb fiaik interakcióit…). Ennek ellenére a primitívebb, zsigeribb alapokon nyugvó társadalmakban (ma még szinte mind ilyen a Földön) mégis inkább a férfiak jutnak vezető szerepekhez (bár a nők fokozatosan egyre több vezető pozíciót töltenek be, talán mert könnyebben értenek szót a kevésbé agresszív, de intelligens férfiakkal). A nőket nem az teszi alkalmasabbá egyes dolgokra, hogy helyből jobbak valamiben, hanem meglehet például az, hogy sokszor tisztábban képesek gondolkodni, másokra is gondolnak, hajlamosabbak az együttérzésre másokkal, és kevésbé hajlamosak vakmerően dönteni, mivel például kevesebb a tesztoszteron a szervezetükben (természetesen még számtalan meghatározó különbség van, de ez a hormon hihetetlen mértékben befolyásolja az agy működését és a személyiséget).
Nem biztos, hogy a ma előszeretettel mutogatott felső vezető nők ideális példák arra, hogy milyen is egy nő, ha vezet. Amint egy intelligens nő elkezd a férfiak tesztoszteronban igen gazdag közegében a vezető szerepekért “harcolni”, azt tapasztalja, hogy az agresszióért felelős extra hormon mennyiség lendületet és önbizalmat adó, gátlásoldó, individualizáló, “praktikusan” empátia csökkentő hatása mellé a férfiaknak elég kevesebb ész és tudás is, hogy előrejussanak. Tény, hogy vannak agresszív nők, de pl. a fizikai agresszió sokkal gyakoribb a férfiak körében. Ehhez adjuk még hozzá a megrögzött rossz társadalmi beidegződéseket, melyek szerint a nők fogják be a szájukat, mert tudatlanok, nem elég okosak, és nem elég rátermettek (az a legszomorúbb, amikor ezt még a nők is elhiszik). A férfiak nem azért töltenek be több vezető pozíciót, mert okosabbak, hanem mert agresszívabbak és kevésbé “zavarja” őket más emberek érzelmi világa… ha nem érzed, hogy belerúgtál valakibe, akkor nem zavar a haladásban, hogy helytelenül viselkedtél (értsd: kevésbé empatikusan).
Bár nekem nem tetszik, amikor egy nő anyagi érdekből beházasodik egy gazdag férfi vagyonába, de ha jobban belegondolunk, lehet, hogy még manapság is: sok nőnek ez az egyetlen esélye, hogy ő és a gyerekei jobb társadalmi helyzetbe kerüljenek. Meglehet, hogy egy kevésbé férfijogú társadalomban ezek a nők is inkább az önállóságot választanák, de most erre még nincs meg a lehetőségük, mert még az “elit” is zsigeri szinten vezérelt, nem ésszel él. Alább majd mutatok egy szép példát arra, hogy milyen egy okos nő és egy okos férfi egyenrangú és produktív házassága (bár hozzá kell tennem, hogy a feleség, arcvonásai alapján a magasabb normál tesztoszteron szintű nők közé tartozik… az arc, az áll, a szemöldök, az arccsont, sokat elárulnak egy férfi és egy nő hormonális arányairól).
A siker titka, a jövőben, hogy a férfiakat meg kell tanítani agressziójuk kordában tartására, a nőket pedig meg kell tanítani arra, hogy hogyan legyenek asszertívebbek. Mivel a tehetséges férfiaknak ott van a zsigeri agresszió (ennek van egészséges és szalonképes mértéke) és az ész, a tehetséges nőknek is kell valami az ész mellé, és esetükben ez csak egy tanult, agresszivitást pótló társas magatartás lehet: az asszertivitás avagy a tanult önérvényesítési képesség (ez azokra a férfiakra is vonatkozik, akiknek szérum tesztoszteron szintje a normál férfi tesztoszteron skála alsó értékei körül szóródnak statisztikailag… bár tény, hogy van, aki tesztoszteront szed, hogy határozottabb, agresszívabb, bátrabb, potensebb, motiváltabb, vidámabb, soványabb és fittebb legyen… tehát, hogy megfeleljen a vélt vagy valós társadalmi elvárásoknak… de van, hogy elég ha a D vitamin szintjét teszik helyre, és azonnal megemelkedik a tesztoszteron szintje is).
Ha egy nő egymaga, társadalmi rétegváltással, a társadalom kevésbé kedvezményezett részeiből, beházasodás nélkül akar előrejutni szakmailag, pl. az üzleti életben, komoly stressz éri a szervezetét, ha nem élhet személyisége és biológiája rá jellemző vonásaival, és ha fel kell vennie bizonyos “férfiasnak” ítélt viselkedésformákat (természetesen erről is hosszan lehetne elmélkedni, hogy mi is az a férfias és nőies). Szó szerint belebetegedhet a rá alapvetően nem jellemző viselkedésbe. Ma már a fejlett társadalmakban több nő hal bele súlyos (a torzító életforma miatt kialakuló) szívbetegségekbe, mint férfi. Sok nő ma férfiasnak aposztrofált betegségekbe hal bele, amilyen a szívroham, és sokkal nagyobb eséllyel halnak bele, mint egy férfi, mert az orvosok ritkábban feltételezik egyelőre, hogy egy nőnek szívrohama lehet. Aztán ott van az a szomorú összefüggés is, hogy a nagyon nagy stresszel járó munkakörök hatására (melyek nem önmagukban, hanem az egyenlőtlen közegben nyomasztóak), a nők magasabb tesztoszteron szintje elősegítheti pl. a mellrák kialakulását is. Csak azért taglaltam ezt a témát, hogy legyen némi tartalma az olyan fogalmaknak, mint elnőiesedés, elférfiasodás, agresszió, és motiváció. A háttérben ott vannak a kognitív, hormonális, biológiai, fiziológiai, kémiai, genetikai, neurológiai és a “microbiome” által meghatározott folyamatok. Nem elvont, hanem nagyon is egzaktan mérhető tényezők vannak a háttérben, a mélyen ható társadalmi tényezők mellett. Konkrét tesztoszteron hatással kapcsolatos életszerű emberi történeteket ezen a linken hallhat a kedves olvasó, a This American Life 2002-ben készült műsorában, angolul. Nagyon érdekes!
Mindeközben Magyarországon a NIH (Nemzeti Innovációs Hivatal) által kiírt “akkreditált technológiai inkubátor” (avagy a Gazella) pályázat négy nyertes cégét megvizsgálva azt találtam, hogy hivatalosan, a közzétett cégadatok alapján csak az egyik cég igazgatóságában szerepel egyetlen egy nő.
A “Gazella” Program Négy Nyertese (anyagi helyzetük, honlapjaik, és a nők helyzete a cégek felső vezetői rétegében)
Szandrocha Kamilla (ügyvezető partner) CEIS, (igazgatósági tag) Aquincum Technológiai Inkubátor Zrt.
Ξ Aquincum Technológiai Inkubátor Zrt. (Bejegyezve: 2013/09/25)
Nő a felső vezetésben (4/1 avagy 25%): Szandrocha Kamilla, igazgatósági tag, együttes döntésre jogosult az igazgatóság másik három tagjával, akik: Duda Ernő, Lepp Gyula, és Várkonyi Attila Miklós… Amikor nemrég rákérdeztem, Duda Ernő nagyon pozitívan nyilatkozott a hölgy szellemi képességeiről, nem azért tagja az igazgatóságnak, mert Kóka János felesége, hanem mert tehetséges. Egyelőre nincs honlapjuk, ami meglepő, viszont rendelkeznek a pályázathoz szükséges 40 millió Ft-os jegyzett tőkével, a nyilvános cégadatok alapján. Részvényesek: Alder Vagyonkezelő Zrt., Central European Investment Services Tanácsadó Kft. (Szandrocha Kamilla cége), FastVentures Zrt. (melyben az egyszemélyes részvénytársaság tulajdonosának húga, Várkonyi Enikő, együttes képviseleti jogkörrel rendelkezik, ami örvendetes, ha tényleges befolyással bír), Graphisoft Park Ingatlanfejlesztő Kft. (ennek egyetlen tagja, nem meglepő módon a Bojár Gábor féle, hatalmas tőkeerővel rendelkező Graphisoft Park SE Ingatlanfejlesztő Európai Részvénytársaság, melynek képviselői között sajnos egyetlen nőt sem találunk), és a Qualinnova Consulting Kft.
Ξ Digital Factory Zrt. (Bejegyezve: 2013/09/06)
Nő nincs a cégben, és hivatalosan Valner Szabolcs az egyetlen részvényes, illetve az egyetlen képviselő (pillanatnyilag). Reméljük, hogy hamarosan legalább egy női részvényes és/vagy CEO lesz a cégben (ahogy Amerikában mondjuk, emiatt “ne tartsd vissza a lélegzetedet”). Valner úr a technológiai területen tévesen a “meritokráciát” véli felfedezni a férfiak szakterületi dominanciája mögött. Azt vallja, hogy győzzön a “jobbik”, mert hiszen szerinte az esélyek egyenlőek, és képtelen belátni, a nőknek igenis extra biztatás és mentorálás kell, hogy egyáltalán gondolni merjenek arra, hogy IT céget indítsanak. A cikkekkel, melyeket látókörének SOS bővítése érdekében küldtem, semmit sem tudott kezdeni… mit érdekli őt, hiszen ő férfi, és neki minden úgy jó, ahogy van. Ráadásul mindez, szerinte, nem rajta múlik, pedig bizony immár rajta is múlik. Fel kellene nőni a felelősséghez! A cég rendelkezik a pályázathoz szükséges 40 millió Ft-os jegyzett tőkével, a nyilvános cégadatok alapján. http://www.digitalfactory.vc
Ξ ACME Labs Zrt. (Bejegyezve: 2013/09/20)
Nő a felső vezetésben a honlap szerint: Farkas-Tolnai Krisztina Mária CFO, feltehetően a CEO felesége… saját jogán, a cég önálló képviseletére a hivatalos cégadatok alapján nem jogosult, de az amerikai CTO kézbesítési megbízottja. Reméljük, hogy hamarosan az okiratba is bekerül, önálló döntési jogkörű CFO-ként, mert úgy tűnik, a képességei megvannak ehhez. A cég a blog írásának napjaiban még nem rendelkezett a pályázathoz szükséges 40 millió Ft-os jegyzett tőkével, legalábbis a nyilvános cégadatok szerint. http://www.acmelabs.hu
Ξ iCatapult Technológiai és Üzletfejlesztési Zrt. (Bejegyezve: 2012/12/19)
Nő a felső vezetésben a honlap szerint: Takács Zsuzsanna COO, de a cég képviseletére a hivatalos cégadatok alapján nem jogosult, a közzétett cégadatok között nem is szerepel a neve. A hölgy korábban executive secretary volt, LinkedIn profilja alapján nem tudunk meg többet. Reméljük, hogy ez a helyzet hamarosan változik. A cég a blog írásának napjaiban még nem rendelkezett a pályázathoz szükséges 40 millió Ft-os jegyzett tőkével, legalábbis a nyilvános cégadatok szerint. http://www.icatapult.co
Kérdés, hogy például Árvai Péter, a Prezi CEO-ja és a “Gazella” zsűri egyik tagja mennyire látja át, hogy különösen a social media korában, nők is kellenek az IT felsővezetők szintjén (talán annyiban más ő, mint a többi férfi CEO a kaliforniai völgyben és itthon, hogy Svédországban született és cseperedett fel… esetleg hamarabb belátja, hogy mit kell tennie). Egy tehetséges nő, ha megfeszül sem képes a hülye előítéleteket legyőzni, ha nincs rájuk külön felkészítve, illetve ha nincs része hozzáértő támogatásban, pl. a felvilágosultabb férfiak részéről (és az áttörést egyedül egy nőtől nem is lehet elvárni, sok nőnek kell demonstrálnia, hogy képes valamire, és jogosan várja el, hogy szakmailag, emberileg és anyagilag megbecsüljék… és azt is tudjuk, hogy itthon általában a férfiak munkáját sem becsülik meg).
Prezi, Szellemi Tőke, Vándorlás és Szexizmus
Az is kérdés, hogy a “boldoguljunk itthon” szlogen mennyire autentikus (a különben kiváló katalizátor) Árvai Péter szájából,
– miközben ő nem Magyarországon született (valójában nem ebben a közegben létezik, akkor sem, ha sokat van itt, ő sokkal inkább globális karakter, igazi vérbeli kozmopolita), és
– miközben a Prezi alkalmazottai igen nagy számban külföldiek, akik Budapestre jöttek a Prezi miatt (ami különben nagyon jó, mert fontos a nemzetközi mozgás, és helyes, hogy sok közöttük a nő), és
– amikor a prezi.com Kft. és más “magyar” startup-ok nem létezhetnek a San Francisco-ban vagy más amerikai városban található irodájuk és cégük nélkül (mert az amerikai befektetők elvárják, hogy ott is jelen legyenek)… és
– ha még ott is hím-soviniszták a CEO-k… mi lehet ugyebár itthon…!?
Gyors elemzés után világosan látszik, hogy a prezi.com Kft. egy relatíve kis tőkéjű cég az amerikai Prezi Inc.-hez képest (még akkor is, ha az eredménykimutatásuk alapján az értékesítés nettó árbevétele 2012-ben: 1 333 378 000 Ft volt, és ezt gyaníthatóan bőven meghaladja majd a 2013-as nettó árbevétel). A 2011-ben 14 millió dollár tőkével ellátott amerikai cég, amely ma már a kb. 50 millió Ft törzstőkéjű prezi.com Kft. tulajdonosa, 2013 második negyedévében 26 millió felhasználót számlált (és ez a szám állítólag havonta több mint 1 millióval nő). A két fő felhasználói csomag ára évente 59 és 159 dollár. Ha ennek a két díjnak az átlagát veszem, és mondjuk azt feltételezem, hogy csak a user-ek több mint fele fizet rendszeresen (tehát vélhetőleg, sőt remélhetőleg alulbecsülöm az összeget), akkor is dollár milliárdokra rúgó összeg folyik be az amerikai cégbe, már most: a befektetett kockázati tőke többszöröse, dollárban, miközben a cél minimum 200 millió user. (Ezek természetesen csak az én spekulációim, belülről lehet, hogy teljesen másként néznek ki a pénzmozgások…) Sajnos, feltehetőleg ennek az összegnek kis része szivárog Magyarországra, ráadásul a prezi.com Kft. alkalmazottai sokkal olcsóbbak, mint az amerikai alkalmazottak (lehet rajtuk “spórolni”, még akkor is, ha a prezi.com Kft. alkalmazottait rendesen megfizetik a hazai viszonyokhoz képest, mert a személyi jellegű ráfordítás 2012-ben: 941 387 000 Ft volt). Sajnálatos, hogy a magyar és az amerikai cég legfelsőbb (a cégek hivatalos, publikált regisztrációs dokumentumaiba bejegyzett) vezetői egytől egyig, kizárólag férfiak (az alapítók, a legfelső vezetők és az igazgatóság minden egyes tagja férfi). Nem elég a nőket programozóként és menedzserként alkalmazni. Már a kezdet kezdetén is szükség lett volna nőkre, az alapításkor. Nem véletlen, szerény véleményem szerint, hogy pl. a prezi.com Kft. hazai CSR (társadalmi felelősség) projektje méltatlan a Prezi Inc. árbevételéhez. Sokat dobna a cég megítélésén, az avatott ember szemében, ha gyorsan felvennének egy “International Head of Corporate Consciousness“-t (ezt ebben a pillanatban találtam ki, mert a CSR elcsépelt és kiüresedett fogalom), és lehetőleg egy nőt kell választani, aki érti a dolgát és ismeri a különböző közegeket, melyekben a Prezi mozog. Az első felső vezető nő pozíciója a Prezi-nél lehetne mondjuk ez: “Chief Social Consciousness Officer” avagy röviden: “CSCO“.
Láttam az egyik PR filmet: a Prezi alkalmazottai egyszerre vettek részt csapatépítésben és önkéntes programban, amikor egy roma telepen szegény emberek házait tatarozták. Először is, a romák is be tudják építeni az ablakokat, nem 5 éves gyerekek. Másodszor, képtelen vagyok elfelejteni a hóban húzgált beltéri, földeletlen, nem vízálló hosszabbítót… ami életveszélyes. Munkavédelemből 1-es. Harmadszor talán egy tech cégnek jobb ötlete is lehetne, mint egy ilyen eléggé gyermeteg és nagyon low tech program. Olyan nemzetközi, társadalmi, oktatási, technológiai programra van szükség, amely ezeknek az embereknek nemcsak reményt, hanem fejlődési, kitörési és önfenntartási esélyt ad. Ez lehetne a Prezi Inc. féle “Moonshot”… hiszen a Google[x] követendő példa. (Instead of “shooting yourself into the foot” with low tech PR, go for a “Moonshot” in social and educational terms with the available technology, money and intellect that you have.) Ötletem annyi, mint a tenger.
Hadd emeljem ki ezt: ha számomra természetes, hogy Árvai Péter és a Prezi támogatják a melegek társadalmi pozícióját, akkor Árvai Péternek természetes kell legyen, hogy én szót emelek a társadalmak felének egyenrangúságával kapcsolatban, a legfelső vezetésben is. Meleg férfi cégvezetőkből nincs hiány, nőnemű cégvezetőkből hiány van a legfelső szinteken. Tessék már észrevenni ezt az anomáliát. A norvég tőzsdei cégek igazgatóságában kötelező a nők 40%-os reprezentációja (és ezt egy konzervatív férfi politikus tette kötelezővé). Lássuk be, az, hogy a legfelső vezetők között nem nagyon vannak nők, az sokszor a férfiak kényelmét hivatott szolgálni, csakhogy uraim a “férfi kényelem” a nők rovására, nem társadalmi szempont egy intelligens és felelősségteljes ember számára, a 21. században. A Google Inc., bár nem norvég cég, hanem egy globális vállalat, mely a Szilícium Völgyben gyökeredzik, ennek ellenére igazgatótanácsában a nők aránya immár 30% (10/3).
Daphne Startup-ja: Coursera
Szándékosan keverem a szezont a fazonnal, tartson ki a kedves olvasó, a hazatérés lehetetlensége egy tőről fakad azzal, hogy itthon a nőket alsóbbrendű lényekként vagy dísztárgyakként kezelik, és nagyítóval kell keresni a nők által vezetett startup cégeket. Hol vannak a magyar Daphne Koller-ek például? Ő a Coursera fenomenálisan tehetséges társ alapítója, aki mellesleg mesterséges intelligencia kutatással foglalkozik, és családjában immár a harmadik olyan generációt képviseli, amelyik doktorátussal rendelkezik. Érdekes, hogy a Courserát amerikai startupként ismeri a világ (2012-ben alapították az USA-ban), miközben mindkét alapítója bevándorló, nem született amerikaiak. Daphne (aki egy MacArthur Fellow) Izraelben, Andrew Ng Angliában született. Daphne kettős (izraeli és amerikai) állampolgár. A Coursera tartalomszolgáltatói és felhasználói oldalról, már a második évében, valójában egy globális startup, hiszen a világ legkülönbözőbb pontjain vannak a partner egyetemek és a professzorok. Diákjaik pedig különösen globális tömeget alkotnak, online. Nyilván az sem ártott a Coursera sikerének, hogy Daphne férje, Dan Avida az OpusCapital IT cégépítéssel és befektetéssel foglalkozó partnere. Ez a nő saját jogán, szinte bizonyosan egy zseni, ennek ellenére, még neki is jól jön, hogy a férje befektetési tanácsadó! Ha a férje mondjuk festőművész lenne, vagy Daphne nem lenne férjnél, akkor lehet, hogy a Coursera nem lenne ennyire sikeres, pedig állítom, hogy a felsőoktatást világméretekben forradalmasító vállalkozás (mindentől függetlenül). Tehát ha a zseni és az időszerűség mellett nem lenne ott az üzleti tapasztalat, akkor nem lenne Coursera, pedig Daphne intellektuális családi háttere kiváló! Még neki is különleges támogatásra van szüksége, hogy a briliáns társadalmi vállalkozása átütő és megérdemelt globális siker legyen. Ezt jegyezzük meg! Továbbá a Coursera felső vezetői megoszlása az első pillanattól kezdve, egészséges módon: 50-50%. Daphne egyelőre nagy ritkaság a maga nemében, és olyan körülményeket kell teremteni, melyek között a nők nincsenek férjeikre és a férfiakra szorulva, ha sikeresek akarnak lenni. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy Daphne helyzete ideális, és nincs azzal semmi baj, hogy a férje képes segíteni neki, mivel ez a nő 100%-ban autonóm, kutató, anya, vállalkozó és feleség. Ha a férje féltékenyen őrizné és elnyomná, akkor sem lenne Coursera. Ezt is jegyezzük meg! Mindketten autonóm lények, és ebből a fajta emberi kapcsolatból születnek a legfantasztikusabb dolgok a világon. (Jó lenne tudni, hogy Szandrocha Kamilla is ilyen helyzetben van.)
Daphne Koller (Coursera)
Aki ismeri a szakmai múltamat, az tudja, hogy az egyik legfontosabb kérdés, mellyel tartósan foglalkoztam, az a hazatérés lehetősége és lehetetlensége. Biztos vagyok benne, hogy a külföldön élő százezrek, akik a magyarországi gazdasági válság elől menekültek el innen, boldogan hazajönnének (hiszen, az emberek alapvetően nem szeretnek külföldiek, idegenek lenni egy másik országban, mert a velük szemben létező előítélet igenis fájdalmas… persze ha sok pénzed van, ha munkahelyeket teremtesz, vagy hatalmas eredményeket érsz el, nem tekintenek “annyira” idegennek)… Ha reális esélyük lenne arra, hogy itt ép ésszel, egészségesen és méltósággal boldoguljanak, visszatérnének a szülőföldjükre (lesz idő, talán, amikor ez már teljesen lényegtelen lesz, amikor az emberek a Földet tekintik majd Szülőföldnek). 5-10 évvel ezelőtt éveket áldoztam erre a témakörre, és ma nem véletlenül: teljes visszavonultságban élek. Ismerem a belső emigrációs állapotot. Angolul az “Internal Exile” kapcsán “Internet Exile”-nak szoktam aposztrofálni a jelenlegi életformámat. Az egyik ok a visszavonultságra, hogy itthon a társadalom lehetőségeihez képest a legrosszabb természetű, legkorlátoltabb, és “begolyózott” férfi vezetők mérgezik a közeget (tisztelet a nagyon ritka kivételnek). Ez a torz, hím-soviniszta vezetői réteg is oka annak, hogy nagyon sokan elvándorolnak innen, de térjünk vissza a nők problémáihoz, melyek nemcsak a nők problémái.
Sheryl és a Malőr
Nemzetközileg, a vezetés, a gender kérdések, és a technológiai cégek témakörében olvasottabb körökben közismert az a kis story, hogy Sheryl Sandberg (a facebook COO-ja) nőket motiváló “Lean In” könyvéhez a kiadó “önkéntes”, azaz nem fizetett gyakornokot keresett, miközben a könyvben ugyebár arról van szó, hogy legyenek a nők aktívak, meg esélyegyenlőség kell, meg ne féljenek a tárgyalóasztalnál kinyitni a szájukat (“Lean In”, azaz hajolj előre a tárgyaló asztalnál, passzív hátradőlés helyett, és hallasd a hangodat, és ne üljél kukán az életed fontos pillanataiban), és követeljék meg a munkájuk anyagi megbecsülését… szóval a könyv kiadója, mint kiderült, nem fizetett “intern”-t keresett (nyilvánosan kereste, tehát meg sem fordult a fejében, hogy szembe megy a könyv üzenetével) a könyv szerkesztési munkái során… Nagyon kellemetlen… mert ugye ingyen csak olyan ember képes dolgozni, akinek van kellő anyagi háttere és kapcsolatrendszere, ami ezt a vállalást lehetővé teszi, és akkor ennyit az “esélyegyenlőségről”… meg az anyagi megbecsülés “megköveteléséről”… az USA-ban… Nem is mennék bele, hogy itthon mi folyik… na de egy kicsit azért belemegyek. Itt egy nő (vagy éppen egy férfi, aki nem pofátlan, nem gátlástalan, hanem pl. szerény, és nem dől orrán-száján a tesztoszteron) hiába is követelné az anyagi megbecsülést, mert alapjáraton kihasználják, kiröhögik, ízléstelen megjegyzésekkel illetik, üvegplafon alá szorítják, akadályozzák, nem engedik információkhoz, mert pl. nem jár sörözni, nem trágár, nem részegeskedik, nem drogozik vagy nem szereti a focit, vagy csak simán egy autonóm lény (jaj annak a magyar alkalmazottnak, aki autonóm). Ráadásul sok nő (és sok férfi) itt nem is tudja (mert nem volt alkalma ilyen téren fejleszteni önmagát), hogy meg kellene követelnie a tiszteletet, sőt természetesnek veszik az alpári hangnemet, a kiszolgáltatottságot, a minősíthetetlen stílust, a röhejes fizetést, vagy azt, hogy egy vasat sem fizetnek nekik, akkor sem, ha nagy tudással rendelkeznek és nyilvánvalóan tehetségesek. “Megköveteled a megbecsülést? Dögölj meg.” Ez a hazai alaphangulat. Ilyen körülmények között aztán kialakul a 22-es csapdája, mert módjuk sincs kellő ritmusban és tempóban fejleszteni a felső vezetői készségeiket (most a nőkről beszélek, de folyamatosan tartsuk fejben a férfiak igen népes csoportjának érdekeit is), mert esélyt sem kapnak, mert nincs tapasztalatuk, mert nem engedik őket a kormányhoz… és ez így megy…
Mire Jó a Szakemberek Vándorlása?
Leading in a Complex World – Sheryl Sandberg (Photo credit: World Economic Forum)
Ha valamiért hasznos lehet az, hogy most százezrek vannak kényszerből külföldön, akkor például az öntudatra ébredés hasznos lehet. Lassan egy kritikus tömeg keletkezik, amelyiknek van véleménye, összehasonlítási alapja, megújuló kultúrája, frissített morális érzéke, haladóbb tudása, mert belelát más, sok tekintetben fejlettebb (sok tekintetben azonban szintén válságban lévő) társadalmak értékrendjébe, működésébe, hétköznapjaiba, politikai, szakmai és magánéletébe. Közben nemzetközi kapcsolatokra is szert tesznek. Továbbá ott vannak azok, akik az interneten keresztül folyamatosan érintkeznek a világgal, akkor is, ha fizikailag itthon vannak. Igaz, hogy Magyarország a sok millió szegény országa, de az is igaz, hogy van legalább 1 millió ember, aki most tempósan frissíti a világnézetét, a világlátását, az önképét, és ennek pozitív hatása is lesz (nemcsak negatív). Negatív, hogy családok vannak szétszakítva, de pozitív, hogy amikor a gyerek hazatér, sokkal tájékozottabb lesz. Negatív, hogy a szülei ebből nem értenek majd semmit (hacsak közben szorgosan nem művelték magukat online), de pozitív, hogy majd találkozhat magafajta emberekkel, egyre többel, akiknek ugyancsak megváltoztak az elvárásaik önmagukkal és a közösségeikkel szemben. Igyekezzünk hinni ebben, maradjunk optimisták. A social és digital media, a globális social network-ok pozitív változásokat is hoznak.
Péter és a Férfi Önérdek
Ha jól emlékszem, a “Péter és a Farkas”-ban a fiúcska szembeszáll az agresszorral, hogy megvédje a többieket (és persze önmagát). Reméltem, hogy Árvai Péter világosan látja majd, hogy itthon milyen iszonyatos elmaradottság van a társadalmi egyenlőség terén (a nagy társadalmi szakadék, a minden szinten érzékelhető társadalmi és anyagi egyenlőtlenség a legmérgezőbb dolog, az ítélkezés borzalmas attitűdjeit erősíti… a legmegbetegítőbb nem fizikai jellegű emberi, társadalmi reakció a másik ember felé az ítélkezés, kifejezetten megnyomorító és halálos, mert szörnyű fiziológiai stresszel jár, és a stressz genetikai szinten rombolja le az emberi szervezetet). Reméltem, hogy okosan befolyásolja majd pl. a “Gazella” (az akkreditált technológiai inkubátor pályázatokról döntő) zsűri kiválasztási szempontjait. Lehet, hogy az egyik csapat, melyet egy önálló vállalkozási és startup tapasztalattal rendelkező nő vezetett (saját cége is van), nem teljesítette az összes kimondott vagy kimondatlan feltételt, de ennek ellenére érdemes lenne neki és a csapatának is esélyt adni a jövőben. Örvendetes, hogy a négy nyertes egyikének elnökségében láthatóan van egy nő, de biztosra vehető, hogy a négy nyertes felső vezetői között nem sok a nő (beleértve a részvényes befektető cégek vezetőit is). Mi itt a probléma? Nézzük.
Kigolyózott Nők
Vannak pl. azok a nők, akiknek kivételesen sikerült beverekedni, beügyeskedni, beházasítani magukat a felső vezetői szintre… ők gyakran elférfiasodnak az alkalmazkodási kényszer miatt (tisztelet a szerencsés kivételnek, együttérzésem a kevésbé szerencséseknek), sőt eleve inkább az agresszívabb, tesztoszteronban gazdagabb nők képesek eljutni a legfelső szintre, ők meg aztán nemhogy segítenének más nőket, hanem ott nyírják a nőnemű gyakornokokat, beosztottakat, középvezetőket, ahol csak lehet… hogy a saját kivételes, gyakran iszonyatos áldozatok árán kivívott helyzetüket védjék. Azt hiszem, hogy “a fejétől bűzlik a hal” ebben az esetben így is hangozhatna: Amilyen a felső vezetői mag, olyan mentalitású a HR-es “gatekeeper” a cégnél (hiszen valaki őt is kiválasztotta), és egy nő érdemeken alapuló, cégen belüli előrehaladási esélye (a legfelsőbb szintig) fordítottan arányos a legfelsőbb vezetők rangsorában megszámlálható “golyók” mennyiségével, ha érti a kedves olvasó, hogy mit akarok mondani… (általában esélytelen egy nő, hacsak saját kezűleg meg nem “számolja” azokat a “golyókat”, és gyaníthatóan még akkor is…). Arányaiban minél több a “golyó”, annál kisebb a női esély… Az ilyen cégeknél csak iszonyatos társadalmi és sajtó nyomással lehet változásokat elérni.
Azt is látni kell, hogy ugyan a Prezi-nek pl. volt a melegfelvonuláson kamionja (és erre ők nagyon büszkék, majd szétveti őket a meleg büszkeség), de nincs nőnemű CEO-juk (erről szót sem ejtenek, mert nem érzik szükségét). Árvai Péternek nagyon fontos a homoszexualitása és a melegek ügyének képviselete (megértem, a társadalmi kisebbségek érdekei fontosak). Mindeközben nem fontosak neki a nők… az emberiség felének érdek képviselete? (Ezt nem értem meg!) A Prezi világpiaci termék, sok millió felhasználóval. Ennek a tömegnek optimális esetben a fele nő. Akkor a Prezi felső vezetői csapatának a fele miért nem áll nőkből? Magyarországon hivatalosan négy férfi vezeti a céget, míg az USA-ban legalább hét férfi (ebből három a magyar céget is vezeti). Hol vannak a nőnemű cégvezetők, ügyvezetők vagy igazgatósági tagok? Ha évente lenne “Nőket Cégvezetőnek” vagy “Le az Üvegplafonnal” vagy “Nőket az Igazgatótanácsba” felvonulás, akkor a Prezi-nek nem lenne “kamionja” az eseményen… hiszen fura is lenne…
Tehát ilyen téren a világ szeme Árvai Péter-en és a “Gazella zsűri” döntésén… volt… Tudomásom szerint a pályázó csapatok 10%–át vezette nő… de persze (még) nem látok bele minden pályázó alapító okiratába (főleg a nyerteseket vizsgáltam). A kiírásban nem volt kizáró feltétel a nemzetközi inkubációs tapasztalat hiánya, ennek ellenére az egyik elutasított csapatnak (egy startup-nak), akik éppen egy nő vezetésével prezentáltak (volt bennük bátorság, hogy így tegyenek), azt hozták fel indoklásul, hogy nem tudnak nemzetközi inkubációs tapasztalatot felmutatni!? Nem állíthatjuk, hogy Magyarországon hemzsegnének a kiváló, sikeres és tapasztalt nemzetközi technológiai inkubátorok (a nyertesek közül nem mindnek van direkt inkubációs tapasztalata, van, akinek “csupán” saját vállalkozási tapasztalata van), főleg nem hemzsegnek a nők által vezetett technológiai startup-ok… Akkor honnan lenne és honnan lesz itt egy friss csapatnak, egy nő vezetésével, nemzetközi startup inkubációs tapasztalata?
Ha van is pár (főleg) férfiak által vezetett inkubátornak megközelítőleg az elvárthoz hasonló szakmai tapasztalata, kénytelenek leszünk levonni a következtetést, hogy ez egy jellegzetesen hazai pályázat volt, melyben már létező, de eddig nem igazán bizonyító, vagy frissen, direkt a pályázat miatt alakult inkubátorok kapnak majd előre leosztott pályázati pénzeket, főleg ha korábban JEREMIE támogatásban részesültek? (Tisztelet a kivételnek.) Pár hónapja hallottam az egyik (immár) nyertest nyilatkozni a pályázattal kapcsolatban, és az volt az érzésem, hogy ő már biztosan tudja, hogy nyernek majd (sütött belőle az önbizalom), de honlapjuk az még nem volt (akkor még hiába kerestem)… és nyertek is, pedig nem voltak benne a JEREMIE programban… (végeredményben van remény azok számára is, akik nem kaptak JEREMIE alap támogatást, nem is egy ilyen pályázó lett sikeres). Honlapjuk már van, de a csapatról nem tudunk meg semmit, hiába is keressük az arcokat. Remélem, hogy sikeres lesz a startup inkubátor, amelyik maga is egy rizikós startup (a Digital Factory egy “egyszemélyes részvénytársaság”… elképzelem az “egyszemélyes igazgatóságot”, amint Pasaréten, tőlem úgy 15 percre lázasan keresi a cégébe az embereket, a nappalijában, a kanapén, a neten…). Mindent összevetve, olyanok nyertek, akik rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal és üzleti tapasztalatokkal.
A zsűri sajátos, zsűrizés közben bekövetkezett széthullásáról most nem is ejtenék szót… Ha az nem számít, hogy a zsűri tagjai nem ugyanazok voltak az elején, mint a folyamat végén… akkor mi számít? Árvai Péter lassan megismeri a hazai közeget, meglehetősen ki is merült a zsűrizés során. Meglehet, néhány nőnemű tulajdonos és CEO gyorsan finomhangolhatná a helyzetértékelését. Ha jó képességű nőnemű vezetőt látunk egy lelkes startup élén, akkor bizony pozitívan kell diszkriminálni, hogy a hátrányt, melyet a nők által vezetett (technológiai) cégek hiánya jelent, gyorsabban lehessen leküzdeni, különösen egy elmaradott, egyenlőtlen, paternalista társadalomban, amilyen a magyar. Nem azt kellett volna keresni, hogy mit nem tud felmutatni a korábban említett, jobb sorsra érdemes csapat, melyet egy nő vezetett, hanem azt kellett volna feltárni, hogy mivel rendelkeznek! Persze, meglehet, hogy ebben a körben még nem látszottak elég ígéretesnek, de hátha a következő körre kidomborítják a nemzetközi startup inkubációhoz szükséges tapasztalataikat, csapat szinten. Nekik különben már szeptemberben megvolt a 40 milliós jegyzett tőkéjük, ami a nyertesek feléről a mai napig nem mondható el, a nyilvános cégadatok alapján.
Vezetés, Cégek, Nők, Inkubátorok és Gyorsítók
Lássuk mi történik 2014-ben. Valami mocorog a startup témában Magyarországon, de sokkal több inkubátorra lesz szükségünk, hogy néhány sikeres “gyorsító” ki tudjon emelkedni közülük, akár később felhasználva a többi, kevésbé sikeres inkubátor hasznos erőforrásait, tehetséges szakembereit. Tény azonban, hogy két év alatt kevesebb mint 200 milliós inkubátoronkénti támogatásból, és inkubátoronként egy tucat startup cégből még nem alakul ki nemzetközi kritikus tömeg, akkor sem, ha egy év múlva már nyolc inkubátor lesz. Az inkubátorok mellett szükség lenne továbbá adókedvezményekre, járulék kedvezményekre, vagy adó és járulék mentességre, mondjuk az első 3 évben (különösen a kis startup-oknak), mert ha ilyesmire nincs mód, akkor az állam csak az egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt, miközben mézesmadzagot rángat az adrenalin túltengéses startup alapítók előtt, és nagyban növeli a bukásuk esélyét, mert az első perctől tartja a markát. Ráadásul, ha egy cég nem sikeres, akkor itthon nem tud gyorsan “kiszállni”, mert a megszüntetés (és a működtetés) egy agyrém (miközben az alapítás gyorsan megy). Ésszel kellene ezt csinálni. Át kellene gondolni a folyamat minden elemét, és a lehető legnagyobb kedvezményeket kellene az ilyen cégeknek biztosítani, ha azt akarjuk, hogy 10 éven belül kihúzzák az országot a gödörből. És ezen belül mindennél fontosabb a nők startup vállalkozókedvének és sikerének támogatása, mert a társadalmi felelősségvállalás és az etikus business kulcsa az ő kezükben van.
Sokszor kérdezik a társadalomtudósokat és az érdekvédőket, hogy miért kellene pozitívan diszkriminálni a nőket pl. a parlamentbejutáskor, vagy a cégvezetés terén. Azt az álságos mondatot már hallani sem bírom, hogy “Mitől lennének a nők méltóbbak politikusnak vagy vezetőnek, mint a férfiak?”… Miközben mennyi, de mennyi méltatlan férfi parlamenti és felső vezetői ámokfutását: teljesen magától értetődőnek veszik. Nem a nők méltóbbak a férfiaknál vezetőnek, hanem bizony a férfiak nem méltóbbak a nőknél. Ennek ellenére sokkal több férfi tölthet be magas vezetői pozíciókat. Azt érdekes módon senki sem kérdőjelezi meg, hogy a gazdasági fejlődés érdekében egyes startup-oknak pozitív diszkriminációra, avagy inkubációra, tanácsadásra, kiemelt bánásmódra van szükségük, hogy a nemzetközi piacok kihívásai között gyorsan megerősödhessenek és sikeresek lehessenek, pedig semmi garancia sincs arra, hogy beválnak. Azonban, ha akár csak egy részük is beválik, akkor megérte a befektetés! Hölgyeim és Uraim: Éppen ugyanígy a nőket is, ha tetszik, vezetői inkubációban kell részesíteni, vezetői “gyorsító” programok keretében kell “érlelni” őket, és előrejutásukat kiemelten kell kezelni, társadalmaink egészséges létezése, hovatovább fönnmaradásunk érdekében. A nők és a férfiak autonóm és torzulásmentes egymás mellett létezése és együttműködése az egyetlen morálisan elfogadható jövőkép, és ehhez mind a nők, mind pedig a férfiak önbizalmát, öntudatát és tudását meg kell erősíteni.
Releváns cikkek, videók, rádióműsorok (az angol idézetekhez magyar fordítást is rögtönöztem):
Gender Equality Index: Hungary
This American Life: Testosterone (audio)
The Clueless White Bro Culture of Silicon Valley
Tech Scores on Forbes’ 100 Most Powerful Women List…
23andMe’s Daring CEO On CBS: Anne Wojcicki
Anne Wojcicki
Looking For Rock Stars and Ninjas in All the Wrong Places
“Google figured out within its first 12 people that if they wanted to truly pull the best talent from wherever it could, diversity mattered on even its earliest team.”
A Google már az első 12 ember felvétele során rájött, hogy ha igazán a lehető legtehetségesebb embereket akarják bárhonnan megszerezni, akkor a diverzitás már a legkorábbi csapatban is nagyon fontos szempont.
“Their focus on diversity in hiring was real, important and ultimately, served as a massive competitive advantage over other companies who followed the same, tired playbook. Over a decade later, Google has built the greatest Internet company of all time, on whose technical, product and business success was pioneered by a diverse team, many of whom happen to be women and people of color.”
A diverzitásra fókuszálás részükről valódi cél volt, fontos volt, és végül masszív versenyelőnynek bizonyult más cégekkel szemben, akik a régi és fárasztó forgatókönyv szerint játszottak. Egy évtizeddel később a Google minden idők legnagyobb internet cége lett, és technikai, termék és üzleti sikerét éppen erre az úttörő jellegű, diverzitásában egyedülálló csapatra építette, melyben rengeteg a nő és a színes-bőrű ember.
It Does Apply to You: Bridging the Gender Gap in Business
Why the World Needs Women Entrepreneurs
Saying High-Tech Is a Meritocracy Doesn’t Make it So
“Only 3% of high-tech firms are owned by women, and women hold only 25% of computer occupations in the US. (Department of Labor)”
A high-tech cégeknek csak 3%-át birtokolják nők, és a számítástechnikai állásoknak csak 25%-ában találunk nőket az USA-ban. (Munkaügyi Minisztérium, USA)
“Research shows that women face persistent barriers … in the high tech industry — to name a few: isolation, a lack of access to influential social networks and mentors, lack of role models, stereotyping, unwelcoming cultures, and organizational practices that are not adapted to a diverse workforce.”
A kutatásokból kiderül, hogy a nők állandó akadályokkal találják magukat szemben, például, hogy csak néhányat említsünk: izoláció, a befolyásos társadalmi kapcsolati hálókhoz, mentorokhoz való hozzáférés illetve a példaképek hiánya, sztereotípiák, barátságtalan közeg, és olyan szervezeti gyakorlatok, melyeket nem heterogén alkalmazotti közösségek számára dolgoztak ki.
MoolaHoop Launches Crowdfunding Platform Dedicated to Women Entrepreneurs
“Despite the fact that women own 10.6 million businesses in the U.S. and represent 35 percent of startup business owners, they receive a piddling 4.2% of venture capital funding. This means women-owned companies tend to be smaller and grow more slowly than companies owned by men. MoolaHoop launched a crowdfunding platform for women entrepreneurs today to bridge this gap.”
Az USA-ban a nők 10,6 millió vállalkozás tulajdonosai, a startup vállalkozók 35%-át reprezentálják, de csak a kockázati tőke 4,2%-ához jutnak hozzá. A MoolaHoop elindította a kifejezetten vállalkozó-nőknek szóló crowdfunding platformját, hogy áthidalja a kirívó szakadékot.
7 Ridiculous Restrictions on Women’s Rights Around the World
Not only is Hungary among the countries where people are most likely to hate their jobs, but according to this article, Hungary is also among the countries where the gender disparity is very large.
Ha nem lenne elég, hogy Magyarország igen szomorú helyen van azon a listán, amely az emberek munkához való viszonyát elemzi, akkor itt van egy másik lista, mely szerint az ország szintén szégyenletes helyen van, ami a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódot illeti.
Why Google Wants Women (video)
“Vice President of Google[x] Megan Smith talks about the biases against women in engineering that she has personally overcome, and how companies like Google are combating the glass ceiling.”
Megan Smith a Google[x] alelnöke az általa gyerekként megtapasztalt, nőkkel szembeni előítéletekről beszél (a mérnöki szakmában), illetve arról, hogy a Google-höz hasonló cégek hogyan küzdenek az üvegplafon ellen.
The House that Helped Build Google
Susan Wojcicki saját (régebbi) garázsa előtt, melyben anno a Google “inkubálódott”… Susan ma a Google egyik felső vezetője. Egyik testvére, Anne Wojcicki ma Sergey Brin felesége és a Google által finanszírozott 23&Me biotech alapítója és vezetője.
Powerful Ads Use Real Google Searches to Show the Scope of Sexism Worldwide – Simple visual for inequality Alább egy kép abból a kampányból, mely egyszerű Google keresések automatikusan felajánlott választási lehetőségeivel demonstrálja a nőkkel szemben tapasztalható diszkriminációt világszerte… Arra, hogy “a nőket/a nőnek”, ezt ajánlja a Google algoritmusa a legnépszerűbb globális keresési kulcsszavak hatására: A nőket helyre kell tenni… A nőnek tudnia kell, hogy hol a helye… A nőket kontrollálni kell… A nőket meg kell regulázni…
“This campaign uses the world’s most popular search engine (Google) to show how gender inequality is a worldwide problem. The adverts show the results of genuine searches, highlighting popular opinions across the world wide web.” (http://www.adweek.com/adfreak/powerful-ads-use-real-google-searches-show-scope-sexism-worldwide-153235#!)
Fontos szakkifejezés: “Affirmative action (known as positive discrimination in the United Kingdom and as employment equity in Canada and elsewhere) refers to policies that take factors including “race, color, religion, sex, or national origin” into consideration in order to benefit an underrepresented group “in areas of employment, education, and business”. The concept of affirmative action was introduced in the early 1960s as a way to combat racial discrimination in the hiring process, and in 1967, the concept was expanded to include gender.” (Ezen a linken a magyar verzió is megtalálható: http://en.wikipedia.org/wiki/Affirmative_action)
Update from March 15., 2014: If you think that men and women have an equal opportunity as entrepreneurs in society, you are at least ignorant. If I consider the fact that VC money is mostly controlled by men, and if I add the results of the new MIT/Wharton study: Does it mean that male venture capitalists unconsciously and overwhelmingly prefer to invest in very handsome men? Does it mean that latent or undisclosed or open male homosexuality governs VC investments? Does it mean that the majority of women have no chance of making it as entrepreneurs due to this bias when competing against men in front of male investors? Is this happening in other fields, like science or politics as well? Obviously it is. Testosteron, looks, objectification, big money, business, power, and men go hand in hand…
VIRTUAL HUMANISM in INTERNET EXILE 